“Egész évben szeretetet kell adni, nem csak azokon a napokon, amikor ez ki van jelölve. Mi évek, sőt évtizedek óta se születésnapon, se névnapon, se más ünne- Az ajándékozunk. nem peken én nézetemben: akkor várjuk méltóan Jézus megszületését, ha – a család minden tagja - az év minden napján figyelt egymásra. Nálunk egész évben nőnap van, mert minden nap; Nőként bánik velem a férjem... Ne az ajándékokért szeressük a másikat. Az kevés. Én többet kérek; együttérzést.”
*** Népi iparművész, a művészetek nyolc ágát műveli. Katit mégis leginkább „Az ország nyuszija” és „A tojásdíszítés királynőjeként” emlegetik. 30 fajta technikával díszíti tojásokat, közel 300 fajtát. Dubaiban a világ öt legjobb tojásdíszítője közé választották, Európában pedig a legjobbnak. Hivatásáról két könyvet írt, az egyiket Németországban is kiadták. A házassági évfordulója után az év legszebb ünnepének tartja a húsvétot. Húsvét hétfőn, évente több százan keresik fel kecskeméti otthonában és locsolják meg.
37 éve házas, párját a világ legjobb férjének tartja. Egy lányuk született, aki már felnőtt, s egy unokával is megajándékozta szüleit.
Kati sikereivel, boldogságával, példa értékű életet állít elénk.
***
Katit akkor zártam a szívembe, amikor egy televízió műsor szerkesztőjeként felhívtam. Életünkben először beszéltünk, de már eleve úgy szólt bele a telefonba, hogy a „Kis herceg keres engem?”. Ezzel az antréval azonnal és végérvényesen levett a lábamról.
Az előzményekhez tartozik, hogy abban az időszakban a Magyar Televízió „Ridikül” című műsorának voltam a szerkesztője. A témamegbeszélő értekezleten én kaptam a húsvéti adást. Ezen a megbeszélésen ott ült a műsorvezető, Jakupcsek Gabriella, és a producer, Halkó Gabriella is. A két Gabi szinte egyszerre mondta, hogy Zsigóné Katit feltétlenül meg kell hívni az ominózus forgatásra.
Bevallom, akkor hallottam róla először. Később a világhálón utána olvastam, és meglepetten láttam, milyen „irodalma” van. A média szinte majdnem mindegyik ágában szerepelt már, számtalan helyen lehetett vele találkozni „a tojásdíszítés királynőjeként” – főleg húsvét tájékán.
A Ridikülben való szereplésnek mindig az volt a menete, hogy először a gyártásvezetők keresték meg az illetőt, s ha eredményesen zárult az egyeztetésük, ők vezették fel a szerkesztői telefont. Kati is így tudta meg, hogy keresni fogom. Alaposságára jellemző, hogy azonnal rákeresett a nevemre az interneten. A „kis herceg” titulusra is így talált rá, amelyet egyébként Ómolnár Miklós ragasztott rám a Mélyinterjúk 1. kötetben.
Katival akkor hosszan beszéltünk telefonon, és amikor letettük a kagylót, már sejtettem, hogy ebből nem csak egy átlagos szerkesztő-riportalanyi kapcsolat lesz, olyannyira közvetlen és barátságos volt. A forgatáson történt személyes találkozón pedig ez az érzés még inkább felerősödött. Férjével együtt a bizalmukba fogadtak, s megbeszéltük, hogy meglátogatom őket kecskeméti otthonukban.
A látogatás ugyan csak félév elteltével valósult meg, de ott folytattuk a csevegést, ahol korábban abbahagytuk.
Kati a férjével bemutatta a lakásukat, isteni finom ebéddel vártak, és órákig beszélgettünk. Nagy élmény volt a társaságukban lenni. Igazi szív-lélek emberek.
„ JÓ DOLOG A SZERELEM, AZ ANYASÁG, DE MIND A KETTŐ AKKOR IGAZI, HA BARÁTSÁGGAL PÁROSUL”
– A szimpátia, a kialakuló barátság nincs időhöz, korhoz kötve. A lényeg, hogy az utak időről-időre keresztezzék egymást, és a félutakon találkozzunk. És a találkozásoknál örüljünk egymásnak. Folytassuk mindig ott, ahol abbahagytuk. Kevés a jó ember, és kevés a barát. Egyszer rendeztünk egy bulit, és kíváncsiak voltunk, hogy a meghívottak közül kik azok, akikre valóban számíthatnánk. Feltettünk egy teszt-kérdést, csekély fizikai segítség kellett volna itt a házban, de nagyon kevesen jelentkeztek, hogy segítenének…
Azt szoktam mondani: jó dolog a szerelem, az anyaság, de mind a kettő akkor igazi, ha barátsággal párosul. Vallom, hogy a legmagasabb emberi kapcsolat a földön; a barátság. Én barátkozós típus vagyok. Vágyom mások szeretetére és ezért meg is teszek mindent. Viszonzásul magasak az elvárásaim és – a férjem szavaival élve – ezt sokan nem tudják „megugrani”. Bár, sajnos naiv vagyok, mégsem állok szóba bárkivel. Nem azért, mert beképzelt vagyok, ha nem, mert rövid az élet. Hazugokkal, irigyekkel nem érdemes időt tölteni. Olyanokkal szeretek beszélgetni, akik hiányoznak, miután elmentek.
Kislányom a lelki társam, a férjem pedig a legjobb barátom. Mi egymásban bízunk maradéktalanul.
„SZÁMOMRA MA IS AZ A LEGNAGYOBB BOLDOGSÁG, HA A FÉRJEMMEL EGYÜTT LEHETEK”
– Irigylésre méltó az a szövetség, ami köztetek van. Mindig jó volt a házasságotok?
– Mindig. Csak nem ilyen hihetetlenül jó, mint most. Az első tíz évben ugyan odamondogattunk egymásnak, próbálgattuk, melyikünk az erősebb, de ma már legfeljebb csak szópárbaj van, az is egy pillanatig tart. Az első években átlagéletet éltünk. Fiatalok voltunk, erősek, haraggal is le tudtunk feküdni.
Zsigó József: Ma már tudjuk, hogy semmi értelme a vitának. A haragot pedig egyáltalán nem ismerjük.
– Ahhoz képest, hogy az első évtizedben odamondogattatok egymásnak, milyen volt a második, és a harmadik évtized?
– A második tíz évben elköltözött a lányunk. Az megviselt minket, nagyon sokat sírtunk. Emésztettük magunkat, hogy mit rontottunk el. Aztán rájöttünk, hogy semmit, és hozzászoktattuk magunkat ahhoz, hogy a saját útját kell járnia. Ráadásul így még vita sem volt itthon miatta. A férjecskémmel kettőnk között mindig harmónia volt. A harmadik évtizedben éjjel-nappal együtt voltunk, ugyanis együtt dolgoztunk. Ő volt a „beosztottam”. Az volt csak a kánaán. (nevet Kati) Zsigó József: Életünk innentől, hihetetlen boldogságba, ment át!
– Egy idegenforgalmi központban volt üzletem. Amikor tíz év után először ment vissza dolgozni a férjem, sírva jött haza. Azt mondta, anya, úgy hiányoztál. Mi már összenőttünk, mint a sziámi ikrek.
– Amikor nem a művészetekkel foglalkoztál, mi volt a civil munkád?
– Boltos voltam és a mai napig annak is vallom magam. Üzletházakat vezettem. A férjecském, azt mondja, olyan vagyok, mint a Latabár a filmben, hogy a féllábú gólyát is el tudom adni. A kereskedelemben igazán otthon vagyok. Mikor eladok; szárnyalok és ezt is lehet művészi szinten űzni, akárcsak az élet bármely területét.
„VALLOM: A CSALÁD AZ EGYETLEN OLYAN KÖZÖSSÉGI FORMA, AHOL AZ EMBER MARADÉKTALANUL MEG TUDJA MAGÁT VALÓSÍTANI”
– Abban a bizonyos korszakban, amikor együtt dolgoztatok a férjeddel, ki keresett többet?
Zsigó József: Ugye „hamupipőkét” vettem el, és akkor még nem tudtam, hogy „aranyat tojó tyúkot”. Házasságunk alatt mindig a feleségem keresett többet, pedig szerettem volna családfenntartó lenni. Ez eleinte rosszul esett, aztán helyre tettem magamban. A szeretet sokkal erősebb volt annál, minthogy ezen problémázzunk.
– Számomra ma is az a legnagyobb boldogság, ha a férjemmel együtt lehetek, és a két szemébe belenézhetek. Nem tudnék így ragyogni, ha ő nem volna. Imádok szerepelni, de igénylem, hogy a tévés forgatásokra is eljöjjön velem. Ott szorít nekem mindig a kulisszák mögött. A férjem által vagyok sikeres, mert erőssé tesz. Vallom: A család az egyetlen olyan közösségi forma, ahol az ember maradéktalanul meg tudja magát valósítani.
– A változások ezek szerint erősítették a szövetségeteket.
– Egyre jobbá tették a házasságunkat. A férjecském jelent számomra minden jót. Ahogyan a honlapomon is írom, a vele eltöltött idő az élet felém nyújtott legszebb ajándéka. És tudod, miért szeretem ennyire? Mert már-már hibátlan. Jobb, mint én vagyok. Mindig azt mondom, hogy enyém a világ legklasszabb férfija, 1977 május 7. óta, illetve előtte, még 1 évig udvarolt.
Szeretek a férjem kedvére tenni és az a csoda, hogy ezt vissza is kapom tőle. Ma, ha hallok egy szerelmes dalt elábrándozok álmaim férfijáról, és ő jelenik meg előttem, az én szerelmetes, drága, jó férjecském. (könnyes lett Kati szeme)
„NEM AKARTAM, HOGY A LÁNYOM FÉLJEN AZ ÉLETTŐL”
– Beszéljünk még arról a korszakról, amikor elment a lányotok. Mi történt pontosan?
– A lányom azt mondta, túl önállóan neveltem. És valóban, ötévesen már elküldtem boltba, persze titokban figyeltem minden lépését, úgy, hogy ne lássa. Nem akartam, hogy féljen az élettől. Inkább belevittem mindenbe. Amikor nem mert belelépni a disznószarba, inkább beletettük. Épp trágyázás előtt voltunk. Mondtuk neki, hogy ne féljen, menjen bele bátran, ne legyen kényes városi lány. Meg hát mi tudtuk, hogy az élet ennél sokkal nehezebb feladatok elé fogja állítani. Természetesen nem csupán ettől vártuk a megoldást.
Amikor a lányom a hasamban volt, azt gondoltam elég lesz, ha barátomnak tekintem. Aztán a problémákat csak meg kellett élnem vele éppen úgy, mint más szülőnek. Soha nem volt harag köztünk, de volt néhány év, amikor nem volt szoros a viszonyunk, mert lázadt. Aztán eljött egy pont, amikor visszatért. Elnézést kért minden korábbi szájalásért, azt mondta, nem is érti, mi történt akkor vele. Most újra olyan szeretet van, közöttünk, amilyen gyerekkorában. A „vejemmel” és az unokámmal szépen élnek, gyakorta itt vannak nálunk, és imádjuk egymást.
– Félelmeket említettél az imént. Ti féltek valamitől?
– Az ismeretlentől. Az egészségügy helyzetétől. Mi van, ha odakerülünk, mert erre egyre nagyobb esélyünk van az idő múlásával?
– No de Katikám… Nálad optimistább, pozitívabb gondolkodót nem ismerek!
– Ettől függetlenül két lábbal állok a földön. Tudom, hogy manapság divat szajkózni, „ne mond ezt, mert be vonzod a rosszat, gondolkozz mindig pozitívan”, stb… Igen, így is kell. 90 százalékban. De ott van az a maradék10 százalék, amikor kimegyünk a temetőbe szeretteinkhez, és az ember átgondolja az életét, számadást vet. Gondolni kell a halálra is. Az édesanyám még élt, amikor már gondoltam arra, hogy mi lesz, ha majd meghal. Nagyon sokat sírtam ez miatt. És nagyon jól tettem. Mert ha nem így csináltam volna, megőrültem volna, amikor valóban megtörtént a távozása. Egy picikét igenis kell gondolni a rosszra, de nem szabad rágódni rajta.
Nem a betegségtől félek, hanem a magyarországi egészségügytől. Dubaiban láttam, hogy milyen fényűző kórházak működnek. Méltó, emberi körülmények között, van a beteg, - mert én is így szeretnék meghalni. Nagyon szomorú, hogy itt megalázó, kiszolgáltatott állapotban érzi magát a beteg. Magyarországon pont azzal törődnek a legkevesebbet, ami a bőrünkre megy.
– Dubai egy külön fejezet lehetne életed könyvében?
– Igen. Azon kívül, hogy „jó kis” sztorik történtek meg velem, nagyon fontos állomása az életemnek. 2009 augusztus elején kaptam meghívást az Emirátusokba. Dubaiba invitáltak, a világ öt legjobb tojásdíszítője közé. Nem, csak Magyarországot, hanem egész Európát képviseltem ott. Első osztályú ellátásba volt részem. Kiállították alkotásaim és bemutatókat tartottam. Több televíziós műsort készített velem az Emirates TV, valamint újságoknak adtam interjút. Sikerem igazolója és tehetségem elismerése; hogy újabb három meghívással tüntettek ki az arab szakemberek.
– A Dubai út volt életed első repülős utazása?
– Igen. És egyből olyan messzire mentem. Ráadásul egyedül. Ablak mellett ültem, élveztem a repülést. Egyébként is szeretem, ha fűt az adrenalin. Így hatvanon felül is; megmászom a meredek, magas helyeket, görkorizok, lecsúszok a legmagasabb csúszdáról...
– Anyagi okai voltak annak, hogy a férjed nem kísért el?
– Nem. Annyira félt, hogy nem mert repülőre ülni. Nekem pontellenkezőm a hajótól is fél...
– Józsikám, el sem hiszem…
Zsigó József: Annyit hallani arról, hogy lezuhannak a gépek. Sajnos a félelmem nagyobb volt, és arra kértem a feleségemet, hogy méltányolja a félelmeimet. Ne tudd meg, mit éltem át abban a tizenöt napban, amíg oda volt… Alig aludtam, nagyon féltettem. Naponta kétszer-háromszor beszéltünk telefonon, mindenről beszámolt, a telefonszámlánk pedig az egekig szökött. Egyszer elment egy sivatagi szafarira dzsippel, nem tudtuk elérni, a lányunkkal itthon elkönyveltük, hogy elrabolták őt.
– Egyébként nem a Dubai volt az első külföldi meghívás. Több volt, a legelső felkérést Brüsszelből küldték. Öt éven keresztül hívtak, hogy menjek, és mutassam be a tojásgyűjteményemet, bemutatózzak, tanítsak ott. Aztán Miamiba is hívtak 14 évvel ezelőtt. Florida nagyon vonzott, meg rengeteget is kerestem volna. Már a repülőjegyek is megvoltak. Összepakoltam minden cuccomat, de a férjem nem engedett. Épp mentem volna ki az ajtón a bőrönddel, persze az volt a legnehezebb lépés. Az én szerelmem, ekkor csak annyit kérdezett, hogy boldog vagyok-e? Azt válaszoltam, hogy „igen, nagyon” mire ő: „akkor nem kellene ezt elrontani”… Így maradtam. Soha nem bántam, meg a döntésem. Erre mondta Fábry Sándor, amikor a műsorban szerepeltem, hogy „Kati apu Te visszahúzod a feleséged”. Fábry azt mondta, ha lesz a házassági évfordulónk, szívesen eljön. Mondtam neki elfelejtesz Te engem addigra. Azt válaszolta, biztos nem.
– Fábry jó fej volt?
– Nagyon! Egyidősek vagyunk. Azzal fogadott, hogy már rég elterveztem meghívásod. Megölelt és úgy fényképezkedett velem a színpadon. Ezeken a fotókon látszik is a szeretet, a megértés, ami köztünk volt. A felvétel után beszélgetett a stábtagokkal, és nem vette észre, hogy a háta mögött állok. Azt mondta, nem is gondolta volna, hogy egy tojásfestő ilyen jól tud beszélni. És ez nekem olyan jól esett.
„EGÉSZ ÉVBEN SZERETETET KELL ADNI, NEM CSAK AZ ÜNNEPNAPOKON”
– Úgy hallottam, nem ajándékozzátok egymást semmilyen ünnepen. Miért?
– Mert egész évben szeretetet kell adni, nem csak azokon a napokon, amikor ez ki van jelölve. Mi évek, sőt évtizedek óta se születésnapon, se névnapon, se más ünnepeken nem ajándékozunk. Az én nézetemben: akkor várjuk méltóan Jézus megszületését, ha – a család minden tagja - az év minden napján figyelt egymásra. Nálunk egész évben nőnap van, mert minden nap; Nőként bánik velem a férjem... Ne az ajándékokért szeressük a másikat. Az kevés. Én többet kérek; együttérzést. Egyszer tettem kivételt, amikor a férjem 50 éves lett. Tudtam, hogy szeretne egy karórát, ezért Budapestre utaztam, és a Váci utcában vettem neki egy márkás, méregdrága órát... Meg írtam hozzá egy saját költeményű szerelmes verset. Ezt, most meg is osztanám a kedves olvasóval és veled Andriska: Te vagy, az én FÉRJECSKÉM; mert Te vagy az én párom, az én választottam. Te vagy, az én BARÁTOM; mert neked minden titkom elmerem mondani. Te vagy, az én GYERMEKEM; mert jó terád vigyázni, gondoskodni rólad és óvni Téged minden bajtól.
Te vagy, az én KINCSEM; mert az egészségem, a szépségem a fiatalságom, a Te kezedben van.
Te vagy az én TESTVÉREM; mert mi egyek vagyunk, - egymás nélkül semmit nem ér az életünk.
Te vagy, az én MINDENEM; mert veled igazán boldog vagyok.
Te vagy az én ÉLETEM; mert veled jó élni az életet, mert melletted érdemes megöregedni.
Te vagy, az én APÁCSKÁM; mert féltesz engem, mert megdajkálsz, mert megsimogatod a fejemet.
S, Te vagy, az én SZERELMEM; mert tetszel nekem, mert jó vagy nálam. Zsigóné Kati
– Miért vagy te Kati, amikor hivatalosan Juliannának hívnak?
– Valóban Bagi Julianna szerepel a személyi igazolványomban. Apukám nevezett el Katinak, és a rokonok közül mindenki átvette ezt a „becenevet”. Aztán teljesen rajtam maradt. Ha manapság az utcán valaki Juliként szól, már a fülem botját sem mozdítom. Amikor az első média-megkeresésem volt, kérdezték, van-e művésznevem. Tudatosan mondtam, hogy Zsigóné Kati. Hogy véletlenül se felejtsem el, az én szerelmem mellett lettem naggyá.
– Van valami terved a munkádban?
– Az életem úgy zajlik, hogy megálmodok valamit és, azt meg is valósítom. Nem rég felkértek arra, hogy adjam az arcom, a közeljövőben megjelenő minőségi édességhez. Terveim között szerepel a világ meghódítása egy guinnessel. Szeretném tanítani az embereket a boldogságra. Nagy tömegeket, akár a televízió csatornáján keresztül is, mert erre volna ma, a legnagyobb szükség. Szeretném, hogy minél többen olyan jól éreznék magukat, mint én! Persze az utóbbi két ötletemhez kellenek olyan emberek, akik meglátják benne az óriási lehetőséget. Minden unkámba bele szoktam adni a maximumot és talán ezért sikerülnek. Meg jegyzem, ha soha nem szerepelnék sehol és nem volnék a munkámban ilyen sikeres, akkor is tökéletesen boldog ember lennék. Az értékrendem, az nem a külsőségekben a gazdagságban van. Én pont olyan értékeket gyűjtök, amiket nem lehet pénzért megvenni pl. barátság. Én azt gondolom fontos különbséget tenni a jó dolgok és az értékes dolgok között. A gazdagság jó dolog, de nem értékes.
„AZ EGÉSZSÉGÜNKET INGYEN KAPTUK, DE NEM RONGÁLHATJUK BÜNTETLENÜL”
– Mivel töltöd a szabadidőd?
– A testem és agyam tornáztatásával.
Német juhász „Happy” nevű kutyámmal szinte minden nap rohanunk kb. 10 kmt. Egészséges ételeket teszek az asztalra. Ezzel sok munka van. Valamint legelső sorban; ápolom családom lelkét, hogy mindannyian nyugalomba éljünk. Egyszóval elmondhatom, hogy az egészségemmel törődök legtöbbet. Tény, hogy az egészségünket ingyen kaptuk, de büntetlenül nem lehet rongálni.
– Magyarországon jelent az bármit, hogy a világ 5 legjobb tojásdíszítője közé választottak?
– Szinte semmit. Még 50 ezret sem fogja elérni a nyugdíjam, pedig 14 éves korom óta dolgozom. Semmilyen hivatalos elismerést nem kaptam ezért. A média előszeretettel emlegeti, de ezen kívül semmi. Egyébként a média sem úgy karol fel, ahogyan kellene, mert mindig csak húsvétkor „vesznek elő”. Csak időszakosan, évente egyszer zúdul rám a szereplési lavina. Pedig a tojásfestésen kívül még a művészetek további hét ágát művelem. Képeket-, bútort-, üveget festek, a falat pingálom, terítőket-, blúzokat-, mellényeket-, tányérokat készítek. Rozettás menynyezetet is szívesen festenék azoknak, akik ezt igénylik. Ez egy roppant egyedi dolog. Nem kíván átépítést, könnyen takarítható és még az utókor is áldja a készítő és a készíttető nevét. Bármilyen helyiségben csodás, amit egyedivé akarunk tenni.
Zsigó József: Mindig mondom a feleségem olyan, mintha egy más bolygóról jött volna. Nem találkoztam még ilyen sokoldalú, nagyszerű Emberrel!! Ha valamihez nem ért, annak a mélyére ás. És soha nem rest tanulni!
– Azt mondják, 60 fölött nem lehet már jól megtanulni angolul. Ez engem inkább ösztönöz, úgyhogy most belehúzok.
„EGY NŐ ÚGY SZÉP, HA ALKOT”
Gyermekkoromban azt mondogatta édesanyám: egy nő úgy szép, ha alkot. Elejében kényszernek tűnt, de hamar ráéreztem a benne rejlő gyönyörűségre és magam is elkezdtem mintákat rajzolni. A szép szeretete vonzott és az új megismerése motivált, akkor is és ma is. Az igazi, velem született énem - az alkotás öröme, a hagyományok ápolása, a tanítás, alázattal megmutatni önmagam, kibontakoztatni tehetségem a nagyérdemű előtt, hátha örömüket lelik benne az emberek.
Szegényes, számunkra kevés boldogságot tartogató, panaszkodós világunkban használjuk ki – az éppen aktuális – ünnepek, így a húsvét által nyújtott örömöket és fordítsuk azt a saját magunk javára. A hétköznapokból kikapcsolódást adnak a művészetek. Egy önfeledt tojásfestés mindenért kárpótol bennünket, és az családokat hoz össze. Javaslom, próbálják ki!
Nekem az év legszebb ünnepe a húsvét! Sereglenek hozzám a földgolyó minden tájáról a locsolkodók (húsvét hétfőn). Minden évben minden férfit elvárok hozzám locsolkodni! 318 az eddigi rekordom, egyik évben ennyien jöttek.
Továbbra is szándékozom olyan remekeket csinálni, melyek gyarapítják nemzeti kincsünket. Olyan értékeket alkotni, melyek évszázadokig fennmaradnak. Ezzel szeretnék örömet okozni embertársaimnak. Akkor talán nem éltem hiába, mert hagytam magam után valamit, amiből merítkezhet az utókor, és amivel megérinthettem az emberek szívét.
– Nem találkoztam még olyannal, aki a művészetek 8 ágát műveli! Ahogy meg láttam a tojás bemutató üveg vitrined. Bevallom káprázatosan szép, amint fényárban úszik. Az, hogy a rajta lévő ikonokat is Te festetted hihetetlen!
– Nem rég lett kész a kiállításom, vagyis ez az üvegszekrény. Jönnek hozzám nézni külföldiek és magyarok. Tanítani és bemutatót is szoktam itt csinálni. A látogatók élvezik azt, hogy beengedem őket az otthonomba. Azt mondják, olyan, a – kis lakásunk, mint egy múzeum. De Te is láthatod Andriskám a népművészetben élek a szó teljes valóságában.
Egyébként itt a vitrinben sok fajta hímes tojás van , mert 30 technikával, közel 300 fajtát, tyúk, kacsa, liba, emu és strucctojásra dolgozom. Készítek olyan tojásokat, amelyek világviszonylatban is egyedülállók. A média „az ország nyuszija” és a „tojásdíszítés királynője”-ként aposztrofál.
„A SZEGÉNYEK KÖZÖTT IS LEGSZEGÉNYEBB VOLTAM, ÉS EZ SZÁMTALAN MEGALÁZTATÁSOKAT RÓTT RÁM”
– Térjünk vissza a magánéletedhez. Látom, milyen szépen éltek itt, nagyon kedvesen, otthonosan berendeztétek a portátokat. A gyerekkorod azonban nem telt ilyen harmóniában.
– Nem bizony… Beteges gyerek voltam és még a tetejébe rengeteget nélkülöztem. Egy kamrában laktunk, amin se kémény, se ablak nem volt. Befagyott a víz a pohárba. Télen egyáltalán nem fűtöttünk. Még az ablak helyén is, csak újságpapír volt. Ruhástul feküdtem az ágyba. A szüleim 3 éves koromba elváltak. Édesanyámmal maradtam. Én voltam a legszegényebb az osztályban. Semmit nem kaptam Mikulásra. Akkor a tanító néni azt mondta az osztálytársaimnak, hogy nekem is adjanak valamit. Többen is odahoztak egy-egy szaloncukrot, az egyik tanuló egy pici csoki csizmát tett elém, de én nagynak láttam és elérhetetlennek, mert még olyan szépet sosem láttam, ilyen közelről. Csak néztem, néztem megbabonázva, ámulattal, hátratett kézzel. Mielőtt megérinthettem volna, már vissza is vette az a gyerek a padomról a kis csizmát. A szívem mélyéig belesajdult... A szegénység számtalan megaláztatásokat, kiközösítést rótt rám.
– Ezért írod a weboldaladon, hogy manapság egy étteremben a takarítónak is előbb köszönsz, mint a pincérnek?
– Sőt, még a szálloda tulajdonos előtt is előbb köszönök a takarítónak, mert az én édesanyám takarítónő volt. Sokan mondják nem felejtették el, hogy honnan jöttek, de valójában nem így élnek.
– Édesapáddal milyen volt a kapcsolatod a válás után?
– Semmilyen. Abszolút nem foglalkozott velem. Agresszív ember volt. A halálos ágyán talán, - megszelídült.
Félretettem azt a szörnyű igazságtalanságát, hogy csak mélységes rosszat kaptam tőle és bementem hozzá a kórházba. Ma már azt mondom, nagyon jól tettem. Két okból is! Egyrészt, mert senkire nem haragszom, akár hogy megbántott sem. Másrészt gyakorlom Isten tanítását, miszerint, ha kővel dobnak meg kenyérrel dobok vissza. Édesanyámmal is így tettem. Nagyon nehéz körülmények között nevelt fel becsületbe, de meleg szeretetet, simogatást, ölelést nem kaptam tőle. Nem akarta, hogy legyek és keményen bánt velem. Én idős korára nem adtam ezt neki vissza. Azt mondtam magamnak: az én célom egyetlen dolog, még pedig az; hogy a világ legjobb gyereke legyek. Ehhez méltóan is bántam vele. Mindig a kedvét kerestem, hogy sokáig éljen. Sikerült, mert 95 éves korában halt meg. Úgy ápoltam, hogy a gondolatát is kitaláltam.
– Micsoda mélységeket és magasságokat tartogatott számodra az élet. A kamrából eljutni Dubaig, óriási léptékű fejlődés.
– A mélyből úgy érzem a csúcsra jutottam. Olyan mintha álomvilágban élnék. Az ember elképzel elérhetetlen dolgokat, ábrándozik és amikor azon felül megvalósulnak vágyai, amikre még gondolni sem mert, az maga a csoda! Ezért is érzem magam boldog, egészséges, nagyon sikeres, megelégedett, kiegyensúlyozott embernek. Mindezekért rengeteget kell tenni, mert ingyen nem adnak semmit. Szigorúan veszem az életet és benne magamhoz vagyok a legszigorúbb. Igaz az is, hogy még ma is nevelem magam.
„JÓ ÉRZÉS, AMIKOR A TANÁCSOMAT MEGFOGADVA SZEBBEN ÉLNEK PÁROK”
– Szép az élet?
– Még annál is szebb! Mikor kimagasló alkotásokat hozok létre, mindannyiszor, a-bensőmben azt érzem, hogy megölelnék minden embert!
Az apróságokat meg kell látni és örülni kell nekik. Ugyanakkor tudni kell élni. És tudni kell irányítani a magánéletünket.
– Szintén a weboldaladon láttam, hogy párkapcsolati tanácsadásokat is tartasz.
– Úgy gondolom, 37 esztendő – valóban – boldog házasság és sikeres élet után hiteles vagyok ebben. Akinek rossz a házassága, hiába van mindene, tehetsége, egészsége, sok pénze, előbb-utóbb lenullázza magát. A tartósan rossz idegállapot pedig komoly betegségeket okoz. És az is tény, hogy a jó házasságban élő emberek egészségesebbek és tovább élnek. Annak idején az egyik országos televízió felkért, hogy az esti órákban, heti egyórás élő műsort vezessek a párkapcsolatról. Már előtte is komolyan érdekelt, de ezután még inkább belevetettem magam a munkába. Első lépésben tudni kell az irányt, hogy merre és hogyan haladjunk, de tudni kell a módját is. A lényeg mégis az, hogy akarjunk változtatni, rengeteget tegyünk a jó házasságért, mert csak úgy ingyen nem adnak semmit az életben. A problémák maguktól nem oldódnak meg, mert azok mélyen a lelkünkben gyökereznek.

Mivel a barátunk elfogult, ezért olyan emberrel kell megbeszélnünk, aki pártatlan és tárgyilagos velünk. Jó érzés, amikor tanácsomat megfogadva utána szebben élnek a párok. Még hírességek is eljöttek hozzám.
– Sok ember életét tetted már szebbé?
– Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy igen. És engem ez tesz igazán boldoggá, az élet egyéb örömein kívül.
Vallom legnagyobb művészet a földön; jól megélni az életet.
Nekem ez sikerült.
Andriska, mikor majd ott állsz a síromnál, szeretném, ha először is azt mondanád: jó Ember volt és, csak az után azt, hogy nagy művész.
Alázatos szeretnék lenni a munkámban és az emberekkel, mert az én „kerekem”, most fenn van, de – mivel a kerék forog – lesz majd bizonyára lenn is, és szeretném, hogy akkor is szóba álljanak velem embertársaim.
Kati elérhetőségei: www.zsigonekati.com 06/30/2149801

