– Amikor annak idején átlépted a Színházés Filmművészeti Egyetem küszöbét, gondoltál arra, hogy 5-6 évvel később hol fogsz tartani, mi lesz majd belőled?
– Igen, ugyanis én pontosan az a típusú ember vagyok, aki mindig mindent előre eltervez. Így nem csak azt gondoltam ki, hogy majd akkor mi lesz, ha onnan kikerülök, hanem a Színművészetire való bejutásomat is elképzeltem. Tizennyolc évesen próbálkoztam először, nem vettek fel. Egy „műveltségi teszten” azonnal kiszórtak. Négy évig készültem az újabb megmérettetésre. És közben terveztem. Másodszorra sikerült is. Aztán, amikor beléptem az egyetem ajtaján, az járt a fejemben, hogy engem itt fel fognak fedezni. Ez most nevetségesen hangzik, de így volt. Igyekeztem minden tudást magamba szívni, amit a tanároktól kaptam, s közben reménykedtem…
– A jelek szerint jól vizualizáltál, hiszen végül csak bejött az a bizonyos „felfedezés”.
– És ez akkor még teljesen tudat alatt történt, semmilyen ezoterikus vonal nem volt benne. De tény, hogy amit elképzeltem magamnak, az összejött. Aztán másodikban csináltam Vitray Tamásnak egy vizsgafilmet, egy angyallátó lányról készítettem portrét. Felvettünk egy szeánszot, s ezzel az angyallátó életébe is betekintettünk. Előtte én is hitetlenkedtem, de a riportot követően magam is nyitottam az ezotéria felé. Ezt követően sokat beszélgettem az angyalokkal... Most hülyének nézel?
– Egyáltalán nem.
– Akkor folytatom. Kértem bizonyos dolgokat az angyaloktól, amelyek később ugyanúgy megvalósultak. Ez a módszer hasonló az agykontrollhoz, vagy különböző meditációs technikákhoz, mert mindegyiknek ugyanaz az alapja. Évekig úgynevezett „angyalkártyát” húztam, kíváncsi voltam, mit hoz a jövő. Például, amikor kirúgtak az RTL Klubtól, s vele együtt az akkori párkapcsolatomnak is vége szakadt, nagyon sok kártyát húztam magamnak. Érdekes, de így jósoltam meg a jelenlegi kedvesemet is. Emlékszem, hányszor kidobta a kártya Cupidót, és mennyire hitetlenkedtem. Korábban soha nem történt olyan az életemben, hogy szakítottam, és egyből jött a következő férfi. Egy vagy két évig mindig egyedül tengődtem, mire megismerkedtem valakivel. Aztán a jóslat után két, vagy három héttel jelentkezett Gyuri… (Juni György televíziós szakember - S.A.)
„SOK KÉRDÉSRE NEM KAPTAM VÁLASZT, EZÉRT KERESTEM
KAPASZKODÓT”
Aztán az angyalokról leszálltam, mikor már azt éreztem, hogy nagyon beférkőztek a hétköznapjaimba. Egészen nevetséges volt, amikor már azért is őket hibáztattam, hogy késett a busz. Fél évvel később találtam rá egy másik hasonló módszerre, aminek spirituális választerápia a neve. Ezt már korábban javasolta egy pszichológus barátnőm, hogy szerinte ez passzolna igazán hozzám. Akkor még nem érdekelt, mindig leszereltem azzal, hogy majd egyszer kipróbálom. Fél évvel ezelőtt kapaszkodót kerestem, asztrológushoz akartam menni.
– Miért kerestél kapaszkodót? Mi bajod volt?
– Eljutottam arra a pontra, amikor a sok-sok félelmet, amelyeket folyamatosan kreáltam magamnak, már nem tudtam kezelni. Pedig nagyon szerettem volna őket leküzdeni. Példát is említek: féltem az élő adásban történő beszédtől. Állandóan attól rettegtem, hogy esetleg hülyeségeket beszélek, beégek, pedig mindennél jobban vágytam arra, hogy műsort vezethessek, és jól csináljam.
– Azért furcsállom, amit mondasz, mert kívülről épp abban a korszakban
– az Összeesküvők című műsor idején, amit Till Attilával karöltve vezettél – tűntél a legboldogabbnak. Elindult egy egész estés, több hónapig tartó élő műsor egy nagy kereskedelmi csatornán, és épp abban az időszakban kérte meg a kedvesed is a kezed. Miért épp akkor kellett kapaszkodó?
– Felmerültek bennem kérdések. például hogy honnan ismerem ezt a férfit? Amikor először találkoztunk, rögtön olyan érzésem volt, hogy én ezt az embert ezer éve ismerem. De minden apró mozzanatát! Ahogyan az orrát kifújja, ahogyan rág, tényleg mindent. Vagy a nővéremhez fűződő viszony például…
– Az milyen?
– Ritka szoros. Olyan, mintha a második anyám lenne. Hihetetlenül nagy felelősséget vállalt velem kapcsolatban, pedig nem is lenne rá szükség. Ráadásul úgy, hogy csak három év van köztünk. Nem indokolná a korkülönbség sem, hogy ilyen gondoskodó legyen. Ha létezik olyan, hogy újjászületés, akkor egyértelmű, hogy a kedvesemmel és a nővéremmel is sok életet leéltünk már egymással. És ezekre a kérdésekre roppant kíváncsi voltam.
– Mi történik egy spirituális választerápián?
– A módszert egy szociológus házaspár fejlesztette ki Amerikában 30 évvel ezelőtt. Ingát tartasz a kezedben, és annak segítségével kapsz választ a felsőbb énedtől. Végül Czakó Évához mentem el egy tanfolyamra, ő eredetileg gyógyszerész, de már jó ideje tanárként dolgozik. Két órán keresztül meg sem mozdult az inga. Éppen ezért azokat az úgynevezett „blokkokat”, amelyeket magamnak okoztam az előző életek során, szépen fel kellett oldani. És két óra múlva megmozdult az inga. Egyszerű kérdésekkel teszteltük. Olyan dolgokat kérdeztem, amelyekre csak én tudtam a választ, de az inga mindig a helyes irányba ment. Megtetszett ez a módszer. A kezdő tanfolyam után a haladót is elvégeztem, s nagyon sok eredményem van. Főleg közeli barátnőknek,
barátoknak és a családomnak csinálom, mert ezzel nem akarok pénzt keresni. Számomra ez egy eszköz, amelynek segítségével ma már sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. És a legtöbb kérdésre választ is kaptam.
– No és milyen kapcsolat fűz a párodhoz?
– Ő a mesterem, a lelki tanítóm.
– Gyuri is hisz ezekben?
– Nem. A világon nincs nála nagyobb szkeptikus! De akármikor kérdezem meg az ingát arról, mi a dolgunk egymás mellett ebben az életben, mindig ugyanazt mutatja. A szabadság megadása. Tehát úgy éljünk együtt és segítsük egymást, hogy közben hagyjuk a másikat, hadd végezze ő is a munkáját, és nem telepszünk rá.
– Milyen szabadságra gondolsz?
– No nem arra, hogy mindenki megy szabadon, és ismerkedik. Egészen másfajta szabadságra. Ez a terápia is jó példa erre. A szerelmem abszolút Vágó István-féle szkeptikus. Minden ezoterikus vonalat baromságnak tart. De soha egy rossz szót nem szólt érte. Biztos vagyok benne, hogy soha nem is fog hinni benne, de támogat, mert szabadságot adott. Ugyanígy én sem mondom neki soha, hogy ne találkozzon a barátaival, vagy ne menjen el gitározni, hiszen vannak ilyen fix pontok az életében.
„AMIKOR ELINDUL VALAKIVEL A SZEKÉR,
NEM GONDOLKODIK AZON, MIKOR ÉR VÉGET..."
– Jól elkanyarodtunk az eredeti kérdéstől. Amikor átlépted az egyetem küszöbét, konkrét elképzeléseid voltak a jövődet illetően, vagy csak a „nagy felfedezésről” álmodoztál?
– Épp ellenkezőleg. Kifejezetten az RTL Klubban szerettem volna dolgozni, mert sok szórakoztató műsor ott ment, amit szerettem. Eleve úgy jelentkeztem az egyetemre, hogy utána annál a csatornánál lenne jó dolgozni, ám, ha az mégsem jön össze (ami akkor nagyon valószínűnek tűnt), akkor a Story TV-hez is boldogan mennék, mert ott vannak még olyan műsorok, amelyekből a legtöbbet tanulhatok. Volt az egyetemen egy osztálytársnőm, aki korábban Ómolnár Miklósnál dolgozott. Ő a Story magazin főszerkesztője és beszélgetős műsort vezetett a csatornán. Mindig néztem, mert kezdettől fogva a bulvár és a szórakoztatás érdekelt leginkább, és ebből mindig elleshettem valamit. El is kértem az osztálytársnőmtől Miklós számát. Úgy voltam vele, ha gyakornokként sem kapok lehetőséget a Story TV-nél, majd felhívom Ómolnárt, és megkérem, engedje meg, hadd’ legyek páfrány a stúdió sarkában. (nevet)
– A sorrend aztán pontosan ugyanaz volt, amit elterveztél. Előbb RTL Klub, majd STORY4.
– Bárdos András volt az osztályfőnököm a Színművészetin. András elhívta Schiwert Takács Lászlót, az RTL Klub egyik kreatív főszerkesztőjét, hogy tart-
son nekünk előadást a nagy szórakoztató műsorokról. Rettentően figyeltem, ittam minden szavát, de nem szólaltam meg. Előadás végén odamentem hozzá, és megkérdeztem, elmehetnék-e hozzá gyakorlatra a Reflektor című műsorba, amelynek akkor épp felelőse volt. Mondta, hogy semmi akadálya. Le is húztam ott 2-3 hetet, a világon semmi nem történt, jöttem-mentem, néztem, ki hogyan készít riportot, majd véget ért a gyakorlat, és eltelt másfél év, mire Schiwi ismét felhívott. Megjegyzett engem, és még egy osztálytársamat, Gábort, kettőnket hívott be egy nagy castingra. Ott mindenféle induló műsorhoz kerestek arcokat. Így kaptam meg a Fogd a pénzt és fuss műsort is.
– Annak idején az egyetemen nem készítettek fel arra ezek a derék televíziós mesterek, hogy a képernyős megbízás amolyan idénymunka és bármikor véget érhet?
– Dehogynem! Rögtön az elején. Bárdos András mutatott egy rajzfilmet, aminek egy kisbirka volt a főszereplője. A rajzfilm lényege az volt, hogy a kisbirkának minden ősszel és tavasszal lenyírják a bundáját, akármilyen büszke is rá. Aztán kezdheti elölről az egészet… Bárdos azt mondta, ezt jól jegyezzük meg. Aztán az RTL-ben is próbáltak felkészíteni még a Fogd a pénzt és fuss elején. A kreatív producer azt mondta, kívánja, hogy sokáig tudjunk együtt dolgozni, de muszáj, hogy legyen az agyamban egy B-terv is, arra az esetre, ha ennek vége lesz.
– És volt B-terv?
– Nem igazán. Amikor valakivel elindul a szekér, nem azon gondolkodik, hogy ez az egész mikor ér majd vég. Ráadásul a Fogd a pénzt és fuss vetélkedőnél minden egyes televíziós vezetőtől pozitív visszajelzést kaptam, miért gondolkodtam volna máson? Biztos voltam benne, hogy megtartanak. Jött is a Reggeli. Aztán a kirúgás volt nagy fordulópont az életemben, akkor vettem új irányt. Ma már tudom, ha nem rúgnak ki, akkor nem találkozom Gyurival, és nincs a STORY4, ahol nem titok, hogy több produkcióban is számítanak rám. Sőt, ha nincs elválás, nem is rádiózhattam volna, pedig az is nagy szerelem lett. Ott ismertem csak meg igazán magam, egy reggeli élő rádióműsorban. Ma már látom, hogy az RTL-es korszakomnak akkor és ott vége kellett, hogy szakadjon. Persze pofonként éltem meg, sírtam is. De aztán hamar összeszedtem magam. Az lebegett a szemem előtt, milyen ciki lenne, ha 26 évesen a szüleimnek kellene eltartaniuk. …
– Imént említetted a rádiós munkádat, és önmagad megismerését. Milyen ember vagy valójában?
– Pontosan olyan, amilyennek Vitray tanár úr látott az egyetemen. Első félévkor minden tanítványáról írt egy értékelő levelet, hogy mire figyeljünk a későbbiekben, hogyan fejlődünk. Rólam azt írta, hogy talpraesett lány vagyok, aki jó barát, meghallgatja a másikat, sőt ha kell, akkor a kígyót, vagy a békát is megfogja puszta kézzel. Azt is hozzátette, megérzése szerint én az elsők között fogok elkelni ebből az osztályból. Én is ilyennek látom magamat. Jófej csajnak, aki roppant toleráns, van egy kis humora, sőt öniróniája is.
„KÉT GYEREKET SZERETNÉK"
– Amikor válaszokat kerestél az életedben, az RTL Klub-bal történt szakításra is magyarázatot szerettél volna kapni?
– Arra nem volt szükség, azt viszonylag gyorsan feldolgoztam. Akkoriban anynyiszor dobta ki nekem az angyalkártya, hogy engedjem el a múltat, és lépjek tovább, mert jönnek majd új lehetőségek, hogy könnyen megtettem. Később meg is értettem, miért kellett eljönnöm az RTL-ből. Négy hónap múlva hirtelen három munkahelyem is lett. Rovatom indult a Nők Lapja Cafén, a STORY4en elkezdődött a Napi sztori, és a Rádió1 reggeli műsorába is felvettek.
– Majd a herceg is megérkezett fehér lovon…
– Először telefonon. Miután véget ért a munkám az RTL-nél, felhívott, hogy üljünk le munka ügyben beszélni. Ugyan nincs semmi fix meló, de terveztek több műsort a STORY4-en, amihez szintén arcokat kerestek. Soha nem felejtem el, már a legelső telefonhívás után éreztem, hogy ebből valami lesz. Mondtam is magamban, Mariann, ne flörtölj már, mi van, ha négy gyereke van? Nem vagyok az a „guglizós” típus, nem ütöttem be azonnal a nevét a keresőbe. Sőt, esküszöm, azt sem tudtam, hogy pontosan mit csinál. Valami miatt végig az volt bennem, hogy felhívott egy újságíró az egyik nagy lapkiadótól. Később persze, amikor elutaztam egy hétre nyaralni a barátnőimmel – felejteni a szakítást és a munka elvesztését –, külföldön már rákerestem, és megmutattam a csajoknak, hogy ki ő.
– Mit találtál róla a világhálón?
– Például egy interjút, ami Pécsett készült vele. Ott nagyon magyarázott valamit. (nevet)Aztán volt motorsporttal kapcsolatos cikk is. Azt, hogy korábban a Duna TV-nél és az M1-nél is dolgozott vezetőként, már tőle tudtam meg. No ilyen előzmények után találkoztunk. Állítólag, amikor kimentem az irodájából, közölte a munkatársaival, hogy ez a nő lesz a felesége. Egy héttel később pedig már együtt voltunk.
– Ma pedig már férj és feleség vagytok...
– Ez is nagy álom volt. Mint annyi minden mást, ezt is kitűztem magam elé, hogy 28 éves koromban szeretnék férjhez menni. Hogy kihez, azzal nem foglalkoztam. Nagyon erős szülői példa áll előttem, a szüleim 35 éve vannak együtt. Sőt, a velem egykorú barátnők is már mind hosszú ideje élnek együtt a társukkal. Nem is tudnám másfajta közösségben elképzelni az életem. Gyuri már a második, vagy a harmadik beszélgetésnél kérdezte, hogy karrier, vagy gyerek? Mondtam, hogy mindkettő, és két gyerekem is lesz, ha erre kíváncsi… (nevet)


