A kapcsolatépítés nagykövete

Avidor András a BNI (Business Network International), a világ és hazánk legnagyobb üzleti ajánlásokra épülő szervezetének magyarországi és szlovákiai igazgatója. Networking szakértő. Évente megközelítőleg 300 óra képzést és előadást tart a szervezeten belül, üzleti főiskolai kurzusokon, multinacionális cégek képviselőinek és különböző konferenciákon, rendezvényeken. Ő az a férfi, aki állítólag sosem ebédel egyedül, és gondos, alapos munkával, folyamatos tanulmányokkal tökélyre fejlesztette az üzleti kapcsolatépítés módszertanát. András azoknak segít évek óta, akik szeretnék hatékonyan használni a kapcsolataikat, hogy ideális ajánlásokat kapjanak. Egy különleges életút különleges mérföldkövekkel, különleges hivatástudattal.

– Miről fogunk beszélgetni?

– Úgy terveztem, hogy körbejárjuk az üzleti élet mélységeit.

– Aki ilyen vállalkozói mélyinterjút elolvas, az általában 2-3 dologra kíváncsi. Az egyik, hogy tud-e azonosulni az illetővel, aki nyilatkozik, van-e olyan része az életének, ami hasonló a sajátjához. A másik a konkrét kudarcok, és azok megoldása, amiről általában nem szívesen beszélnek az emberek, hiszen könnyebb a sikerről mesélni, holott a pofára esések mindig érdekesebbek, a padlóról felállás lélektanával. A harmadik ok pedig, amit a vállalkozók keresnek, hogy a nyilatkozó képes-e egy reális jövőképet mutatni számukra. Tehát nem azt mondja, hogyan válik valaki két hét alatt milliomossá, hanem olyan megoldást vázol fel számukra, ami nem tűnik túl távolinak. Jómagam annak idején egyszemélyes vállalkozóként indultam el, és ma már egy igen szép nagy szervezetet vezetek. Szívesen beszélek a praktikákról. A teóriák és a félrebeszélés nem az én asztalom. Az enyém a megvalósítás.

– Most találkozunk életünkben harmadszor, s ami miatt megálmodtam ezt a beszélgetést, az az elképesztő kisugárzásod, ami az üzleti világban ritkaságszámba menő lazasággal párosul. Üzleti körökben nem túl gyakran találkozni ilyen fazonokkal, amilyen te vagy, hiszen eleve a mosoly sem jellemző a vállalkozókra. Magához az üzlethez is ilyen lazasággal állsz hozzá, vagy abban nem ismersz tréfát?

– Nézd, én nem nagyon változom a nap különböző óráiban, a lazaság pedig nem jelent egyet a komolytalansággal. A mosoly nálam alap, hiszen a nevemben is benne van. „A-vidor”… - és a névhez hűnek kell lenni. Úgy tartom, hogy az emberi kapcsolatokban helye van a nagyon direkt kommunikációnak, amikor célokat tűzöl ki, számon kérsz, de helye van a laza kommunikációnak. A fő szempont itt is, mint az élet annyi más területén, hogy mindezt tudni kell megfelelően kezelni. Az a vezető, aki egy értekezleten nem tudja mederben tartani a megbeszélés menetét, képtelen döntéseket hozni, bukásra van ítélve. Az a vezető, aki nem tud az embereire mosolyogni és képtelen megkérdezni tőlük, hogy vannak, aki nem tud nevetni a kollégáival, azt nem fogják követni. Épp ez a különbség egy vezető és egy vezér között. A vezető a kiosztott munkát készen szeretné visszakapni időben, és ha lehet gyorsabban. Ő elsősorban a projektre és a munka menetére koncentrál, az elvégző személyben egy kivitelezőt, vagy még csúnyább kifejezéssel élve, egy eszközt lát. Ehhez képest a vezér látja az embert, annak az értékeit, ápolja a lelkét, fejleszti a jellemét és segíti őt.

– Szabad egyáltalán a lelkét ápolni egy munkatársnak, vagy még tovább megyek, egy beosztottnak?

– Természetesen. Ehhez azonban tisztáznunk kell még valamit. Egy cégben lennie kell vezetőnek és vezérnek is. És ez a kettő nem egy és ugyanazon ember. Téved, aki azt gondolja, hogy ő mindkettő az egy személyben.

„A kollégák egyéni fejlődésével is foglalkozom”

– Te melyik vagy?

– Inkább a vezér, hiszen csapnivaló vezető vagyok. Na jó, ennyire nem ostorozom magam, a csapnivalót inkább enyhítsd majd valamilyen másik jelzővel. De képtelen vagyok arra a szisztematikus számonkérésre, hogy hétfőnként 10 órakor óraműpontossággal számon kérjem a munkatársakat, hogy állnak a kiadott feladatokkal. Nálam ez általában úgy zajlik, hogy a hétfő délelőtt és délután közötti időszakban rácsörgök a kollégákra, és megkérdezem, hogy vannak, mi újság, jól mennek a dolgok? Elmondják, hogy hány százalékon állnak, én pedig motiválom őket, hogy tolják jobban, hogy még jobb legyen. Ugyanakkor egy szervezetbe kellenek a vezetők, akik tisztán látnak. Mellette pedig igenis számon tudnak kérni. Aki pedig nem teljesít, annak ne legyen kellemes ez a számonkérés. Emellé pedig nagyon kell az a fajta „vezérség” is, aki foglalkozik a kollégák egyéni fejlődésével, segíti őket, hogy a személyes és a szervezeti víziójuk egy irányba álljanak. Nincs olyan felsővezető, akiben mindkét típus, a vezér és a vezető is megvan. Aki ennek az ellenkezőjét gondolja, általában középszerűen teljesít. Nézz meg egy amerikai futball csapatot, ahol van egy „prezident”, az elnök, aki a nagy stratéga, és van mögötte a „head coach”, aki általában nem túl szimpatikus ember… Ugyanakkor elengedhetetlen része a sikernek és az eredményeknek.

„A nap végén Andrea Bocellit hallgatok az autóban, hogy átszellemüljek, mire hazaérek”

Semmiből nem lehet olyan intenzíven tanulni, mint egymásból, ezért nyitottan kell hozzáállni az emberekhez. Egyszer egy idősebb vállalkozó mesélte, hogy van egy virtuális „akasztója” házon kívül, amit minden nap használ. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozói kabátját minden nap leveszi és felakasztja, mielőtt hazaérve az otthona ajtaját átlépné, és felveszi az apai köntösét. Ugye milyen szépen hangzik ez is? De hogyan lehet ezt megvalósítani ebben a rohanó üzleti világban? – kérdeztem tőle. Elmondta, hogy mindez természetesen nem egy másodperc alatt zajlik, hanem egy folyamat része, hogyan nyugtatod le az elmédet ahhoz, hogy át tudj szellemülni. Akkor ezen elgondolkodtam, s próbáltam átültetni ezt a szemléletmódot a saját életembe. Éppen ezért, ma már az olyan kritikus időpontoknál, mint a péntek délutánok, amikor a gyerekeimért megyek az iskolába, előtte egy-két órával már nem csinálok semmi olyat, ami üzletileg pörgetné az agyamat. Nincs annál rosszabb, amikor megérkezel a gyerekekhez és agyban még mindig az üzlettel foglalkozol.

– Pedig mennyien járnak ebben a cipőben… És milyen kevesen tudják ezt jól alkalmazni a hétköznapokban.

– Ennek egyetlen oka van, hogy nem tervezik meg rendesen a naptárukat. Nyilvánvalóan nekem is voltak olyan időszakaim a nagy üzletépítő pörgésben, amikor fürdettem a gyereket, és egyszer csak arra eszméltem, hogy már este 7 óra van, de fogalmam sincs, mi zajlott délután 4-től az azt megelőző három órában. Na ekkor kezdi el az ember az úgynevezett „puffereket” bevezetni a naptárába, hogy a munkaidő és a magánélet között legyen valamilyen átmenet. Van, aki edzeni megy, és van, aki utazás közben Andrea Bocellit hallgat hazafelé az autóban, hogy átszellemüljön, mire hazaér. Utóbbit jómagam rendszeresen alkalmazom.

„Hálót kell szőnöd. Kapcsolati hálót…”

– Nagyon sok módon aposztrofáltak már az elmúlt esztendőkben. Voltál a „networking királya”, „a kapcsolatépítés hazai nagykövete”, meg „az ember is, aki sosem ebédel egyedül”. Ezekkel a jelzőkkel a hátad mögött elmondhatod, hogy valóban mindent tudsz arról, hogyan kell üzleteket kötni?

– Tegyük rendbe a fogalmakat! Mi a kapcsolatépítés? Amikor két ember találkozik, kezet fog, névjegykártyát cserél és alap információkat gyűjt a másikról. Nekem ilyenből már van 14 ezer darab névjegykártyám, hiszen rengeteg konferencián jártam 2008 óta. Volt olyan nap, hogy délben ültem valamilyen kongresszuson, napközben lebonyolítottam 3-4 személyes találkozót, majd este még egy klubban zártam az üzleti találkozók sorát. Az első évben, 2008-ban csak a négyszemközti találkozókból volt nyolcszáz-valahány…

– Mi a kapcsolatépítés valódi haszna?

– Az információ-gyűjtés, és az emberek megismerése. Nem biztos, hogy minden ismeretségből üzlet lesz. A fő cél egy háló, amit szőnöd kell, amiből a későbbiekben majd halászhatsz. Ha mindezt egy hagymával modelleznénk le, akkor ez a hagyma héja. A következő része a „húsos hagymalevél”, azaz a networking. Van egy hálózat, ami nem tévesztendő össze az MLM hálózatokkal, tehát még csak véletlenül sem alá és fölé rendelkező rendszer, hanem egy vízszintes, teljes mértékben egy szinten lévő hálózat. Olyan hálózat, ahol az emberek megbíznak egymásban, profin kívánják segíteni a másikat, hogy elérjék a céljaikat.

„A networking egyik alapja, hogy olyan embert ajánljak, akivel valóban megéri találkoznod”

Ez lehet üzleti és magánéleti segítség egyaránt, de épp azért hívják networkingnek, mert ténylegesen dolgoznak ezen. Tehát nem „net-meeting”, vagy „net-seeting”, hogy leülünk egy ebéd keretében, jókat eszünk, és beszélünk a semmiről, hanem konkrétan megkérdezem tőled, mi a jelenlegi célod, mi a legnagyobb kihívásod, ki számodra az ideális ügyfél, ki lenne ideális kolléga a számodra? És ha ezeket megosztod velem, akkor átgondolom, van-e olyan ember az ismeretségi körömben, akivel érdemes lenne találkoznod. A lényeg azon van, és ez a networking egyik alapja, hogy valóban olyan embert ajánljak, akivel megéri találkoznod. Tehát ez nem a „benyomlak valahova”-kategória. Mondok egy még érthetőbb példát. Tegyük fel, elmondod nekem, hogy legutoljára dolgoztál egy cégnek, ahol 22%-os megtakarítást találtál, díjmentes audittal, és te most ezt kínálnád fel hozzád hasonló embereknek. Akkor én átgondolom, kit tudok neked ajánlani, ki lenne ideális partnered ahhoz, hogy ajánlások útján eljuss az ideális ügyfelekhez, megtaláld a rátermett kollégát, akit keresel, vagy, ha ne adj isten egyéni kihívásodban éppen felújított parasztházat szeretnél venni a feleséged születésnapjára, akkor azt el tudod mondani egy körön belül, és ha van ilyen jellegű kapcsolat, akkor ajánlanak. Ez a networking. Ennek vagyok én a szakértője, és innen átkötnék a BNI témára.

„A BNI-nál nincs jutalék, ez nem MLM, hanem az ajánlások valóban az üzleti bizalomról szólnak”

A BNI a világ legnagyobb üzleti szervezete, immáron 32 esztendeje. 70 országban, több mint 200 ezer ember találkozik hetente. Ehhez hozzá jön a plusz 30-40 ezer vendég, így 10,2 milliárd dollárt generálunk a tagoknak azáltal, hogy segítjük, támogatjuk egymást. Nálunk nincs jutalék, ez nem MLM, hanem az ajánlások valóban az üzleti bizalomról szólnak. Ennek a szervezetnek vagyok én a magyarországi vezetője. 2008-ban hoztam be Magyarországra, és 2013-tól átvettem az országos vezetést is, mert korábban egy amerikai üzletember vezette. A magyar BNI pedig azzal foglalkozik, hogy hetente 23 városban találkoznak üzletemberek, a csoportokban minden szakterületről csak egyetlen képviselő lehet, a csoportban alap a bizalom, s ott heti rendszerességgel elmondhatják egymásnak, épp milyen kapcsolatot keresnek, milyen ideális ügyfelet képzelnének el, és ez által kapnak ajánlásokat a csoport többi tagjától. Így átlagosan 5 és 15%-os árbevétel növekedést ér el minden csoporttag, ráadásul a BNI-osok roppant pozitív közösséget alkotnak. Rengeteg képzést és támogatást nyújtunk a tagjainknak. Egyetlen fix tagdíjunk van, nincs jutalékfizetés, és még az sem, hogy ha nagyobb a céged, akkor többet fizetsz. A szervezetünk küldetése és víziója, hogy szeretnénk megváltoztatni a világ üzletpolitikáját nemzetközi és hazai szinteken egyaránt. Vissza szeretnénk térni egy régi, „klasszikus” üzleti szemléletmódhoz. Méghozzá ahhoz, amikor egymás tenyerébe csaphatunk, és amire kezet adunk, az valóban úgy is történik.

– Ez az adott szót is jelenti, ami ma már egyre ritkább tulajdonság az üzleti életben.

– Nálunk viszont ez a megszokott, és hozzá kell tegyem, mindez roppant profi módon történik. A BNI egy szervezet, nem pedig klub. Ide nem jópofizni járnak a tagok. Itt nem lehet félrebeszélni, nem villoghatsz úgy a nem létező kapcsolati tőkéddel, hogy az ne derüljön ki hamar, hogy csak vetítesz. Ahhoz, hogy bekerülj a rendszerbe, át kell menned egy úgynevezett bizottsági interjúztatáson. Havonta megnézik, valóban profi vagy-e a saját területeden, a cégeddel együtt. Éppen ez a szervezet lényege, hogy mindent mérünk. A kamu embereket kiszűrjük. Az idődért cserébe ideális ügyfelekhez, ideális kollégákhoz vagy beszállítókhoz jutsz el. Az ajánlásokban elvárjuk tőled a profizmust, részvételben, megjelenésben, képzésekben. Egy ajánlást ugyanis kérni és adni is tudni kell. Úgy kell prezentálnod, hogy azt a többi jelen lévő 30-40 vállalkozó is megértse. Ezeket mind oktatjuk, saját körben. Nem külsős emberekkel, vagy tréning cégekkel dolgozunk, hiszen rajtunk kívül ezt senki más nem tudja ilyen szinten csinálni, mint a BNI szervezete.

„Vállalkozóként lemarad, aki nincs benne egy ilyen szervezetben”

A BNI aktív tagjai 12%-ban multi-, és nagyvállalatok képviselői, 10-11% a középvállalati szegmensből jön, 30% a kisvállalkozói kör, a többi 50 % pedig a mikro vállalkozások. Vagyis a szervezetünk felét 1-10 fős vállalkozások adják. Kik ők? Sikeres ingatlanosok, biztosítási alkuszok, egyszemélyes autókereskedők, stb.

– Tehát ha ezt az interjút most olvassa egy egyéni vállalkozó a lehető legkülönlegesebb szegmensből, neki is ott a helye?

– A kérdés a célon múlik, hogy mennyi energiát hajlandó ebbe beletenni. Az az egyéni vállalkozó, aki gyorsan szeretne bekerülni egy közösségbe, mert kapcsolatokat szeretne építeni, azoknak megéri hozzánk eljönni vendégségbe. Ugyanakkor, ha van egy kitűzött célja, mondjuk szeretne a szakmája legjobbja lenni, szeretne drasztikusan növekedni, vagy komoly vállalattá fejleszteni a kisvállalkozását, azoknak itt a helyük. Azt gondolom, hogy aki még nincs a BNI-ban, képtelen lesz tartani a tempót, amit a piac diktál. Kaposváron például a beszélgetés időszakában már 37 tagunk van. A városban rengeteg a vállalkozó, és azt beszélik a településen, hogy aki nincs benne a BNI-ban, az nem is létezik üzletileg. Most kezd egy csapat Hódmezővásárhelyen, de Szentendrén és Budaörsön például már két csoport is létezik. Aki vállalkozóként nincs benne egy ilyen szervezetben, az lemarad. Egy jó networking szervezetben, aki ad, az nyer. Persze ez nem egy misszionárius hivatás, hogy csak adunk, hiszen szeretnénk nyerni is. De nem a mindenáron történő nyereségről szól a rendszer. Nemrég egy konferencián megkérdeztem, ki az, aki ma azért jött ide, hogy eladjon? A teremben ülők 95%-a emelte magasba a kezét. Majd ezt követően azt kértem, az tegye fel a kezét, aki vásárolni is szeretne. Körülbelül 3% jelentkezett. Hihetetlen döbbenet látszódott az emberek arcán, hogy ha ide mindenki csak eladni jött, ki fog vásárolni? Ha mindenki csak kapni akar, akkor a végén nem lesz mit kapni. Épp ez az ajánlások lényege, hogy ott mindenki kap, mert önmagát generálja a folyamat. Nem jutalékban fejezed ki a háládat a másiknak, amiért ajánlott neked valakit, akivel jól jártál, hanem viszont ajánlással. Született erről egy film is, Kevin Costnerrel a főszerepben, ami erről szól. Ha szívességet teszel valakinek, ugyan megköszöni, de ő még mindig úgy érzi, hogy tartozik, és neki is segítenie kell számodra.

– Ilyen szempontból a networking, mint üzleti forma már több ezer éve működik?

– Pontosan! Aki vallási közösségeket, vagy népcsoportokat ismer, tudja, hogy ez így működik. Ne menjünk messzire, nézzük a magyar gazdákat. Ott a mai napig így zajlik a folyamat. Ajánljuk egymást, segítünk a másiknak. A világ azonban változik. Még a 2000-es évek elején olvastam egy tanulmányt, amelyben magyar közösséget próbáltak meg egy mikro család szintjére lebontani. Már akkor az az eredmény született, hogy a bizalom csak a férj és a feleség között marad meg az idők során. Ezt hívják mikro családi bizalomnak, amikor már a gyerek felé sem létezik a feltétlen bizalom, ami a szülők között megvan. Pedig egy egészséges családban az unokatestvérekig lebontva vak bizalomnak kellene lennie. Nézzük a nagyobb, sikeresebb közösségeket, akár etnikai alapon is. Ott vannak a grúzok. Ha egy grúz a világ bármely pontján találkozik egy másik grúzzal, úgy, hogy előtte az életben nem beszéltek, olyan magas bizalmi szinttel rendelkeznek, hogy azonnal segítenek egymásnak.

„Ma már több, mint 70 országban beszélik az ajánlások nyelvét”

Dr. Ivan Misnert, a BNI alapítóját és elnökét tartják a modern kor networking gurujának. Pont egy hete találkoztam vele. Ő volt az, aki azt mondta, nem elég, hogy erről a bizalmi szintről, és egymás segítéséről már születtek könyvek, mutassuk meg nagyban, hogy is kell ezt a valóságban csinálni. Így jött létre a Business Network International, a világ legnagyobb networking szervezete, ami Los Angelesből indult, s ma már több mint 70 országban beszéli mindenki az ajánlások nyelvét. Épp néhány napja voltam a nagy világtalálkozón, és olyan országokból is voltak képviselők, amelyeknek eddig a létezésükről sem tudtam, meg kellett néznem a térképen, hogy hol vannak.

– Te hogyan találtál rá erre a szervezetre?

– Klasszikus, romantikus filmbe illő módon… Korábban nagyon jó karrierem volt egy hatalmas szervezetben. Középvezetőként 26 esztendős koromban ajánlottak egy következő karrieri lehetőséget 8 éves szerződéssel. Ebből 4 év lett volna a munka, a másik fele pedig a tanulás, amelyek külön fizettek volna. Autó ház, magas fizetés, és külföldi lehetőség. Ráadásul annál a részlegnél, ahová mindig is vágytam.

– Most jön a „de…” rész?

– Igen. Az ex-feleségem azt mondta, nagyon örül a kinevezésemnek, de szerinte itt valami nem oké, mert nem látja a tüzet a szememben. Épp azt a tüzet hiányolja belőle, aminek egy ilyen álom-felkérés kapcsán lobognia kellene.

– Jól látta? Valóban nem volt tűz?

– Akivel együtt élsz, általában jobban ismer, és jobban is lát, mint te önmagadat. Ezzel ellentétben elsőre nekem is furcsának tűnt, amit mondott. Kértem is, hogy ne hülyéskedjen, mert ez álommeló. Ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy újra gondoljam. Leültem, fogtam egy tollat és egy papírt, majd leírtam az összes olyan pillanatot, ami örömöt okoz. Konkrétan lejegyeztem, hogy mikor voltam boldog az életemben. Majd azt is, hogy milyen vágyaim vannak, miket szeretnék még elérni. Megfogalmaztam a tökéletes napot, a felébredéstől kezdve, és amikor letettem a lapot, azt láttam, hogy a leendő 8 év valóban nagyon távol áll attól, amit igazán szeretnék. Az első esztendő talán még irányba is állna, de a maradék 7 teljesen különböző irányba menne. Közben megkaptam a szerződéstervezetet a szervezettől, és találkoztam az egyik legjobb barátommal, aki a világ egyik leg-analitikusabb embere, igazi kocka. De olyan szinten, hogy leteszed elé a telefonodat, és azonnal megjelenik a fejében 76 ezer opció. Konkrétan olyan agya van, mint egy számítógépnek. Elmondtam neki a dilemmámat. Őszintén elmondtam azt is, hogy nem azt az életet élem, amire valójában vágyom. A barátom csak hallgatott… A történethez hozzátartozik, hogy ő is ugyanannál a szervezetnél dolgozott, ahol én. Azt hittem, majd jól leteremt, amiért nem örülök a kinevezésnek. Helyette azonban döbbenetes dolog történt. Miután meghallgatott, azt mondta, mindenben egyetért, és a monológommal olyannyira felnyitottam a szemét, hogy ő is fel fog mondani, mert ő sem boldog. Majd másnap bement a főnökhöz és felmondott. És azt is közölte a főnökkel, hogy valószínűleg egy órával később én is érkezem, és követem majd őt.

– És követted?

– Akkor még nem volt a pucámban ennyi vér. Vártam fél évet. Hat hónappal később bejelentettem, hogy valószínűleg fel fogok mondani, és további fél évet még ledolgoztam. Tehát összesen egy évet dolgoztam az „álommelóban”. De amikor már meghoztam a döntést. És tudtam, hogy egy év múlva nem ez lesz a hivatásom, akkor nagyon megrémültem. Egy szépen felépített karrier volt mögöttem, számtalan elismeréssel, szóval a dilemma az végig ott volt bennem. Fogalmam nincs, hogyan működik a vonzás törvénye, soha nem tanulmányoztam ezt mélyrehatóbban, de tény, hogy ha az ember leírja, hogy mire vágyik, akkor az megjelenik az életében.

„Korábban alkalmazott voltam, gőzöm nem volt a vállalkozói létről”

– Tehát egy évvel a felmondásod előtt már írtál ismét egy vágylistát?

– Igen. És két héttel később a semmiből kaptam egy ajánlást. Egy ismerősöm járt a Közel-Keleten egy BNI csoportban, ahol egy amerikai szervezet vezetője ajánlást kért tőlük. Kérdezte, ismernek-e olyan magyar vállalkozót, aki elindítaná Magyarországon a BNI-t. Azon a találkozón az ismerősöm emlékezett egy magyar nőre, aki korábban már járt náluk vendégként, és ajánlotta is a sógorának ezt a rendszert, de ő azt mondta, ez egy hülyeség. És ez a magyar nő történetesen az ex-feleségem volt. Megtalálták őt az információval, s ahogy hallgatta az ajánlatot, rájött, hogy valami hasonlót írtam fel a vágylistámra. Mert valóban az szerepelt a listán, hogy olyan tevékenységet szeretnék, amelyben az emberek profin, tervezetten segítik egymást, és még pénz is van benne. Írtam is egy levelet az amerikai tulajnak, hogy hallottam, keres valakit Magyarországról. Ugyan fogalmam nincs, hogy konkrétan mi ez, de az alapelvek tetszenek. És attól fogva még körülbelül fél év volt, mire elmentem és mindent feltérképeztem. Ugyan semmit nem értettem belőle, de egyre jobban tetszett.

– Előtte is vállalkoztál már?

– Épp ez volt a legfurcsább az egészben. Korábban alkalmazott voltam, és gőzöm nem volt a vállalkozói létről. Jött is a nagy pofára esés, amikor az amerikai tulaj azt mondta, esélytelen, hogy én alapítsam meg a magyar BNI-t. 27 éves voltam, s mivel előtte sokat éltem külföldön, semmiféle kapcsolati tőkém nem volt Magyarországon, ráadásul még csak magázódni sem tudtam magyarul. Az ex-feleségem várandós volt, annyi pénzünk nem volt, hogy mindezt beindítsuk, de nagyon szerettem volna, ha enyém lesz a projekt. Az amerikai tulaj csak nézett rám, és azt mondta, „Ne haragudjon András, de önnek, mint vállalkozó, ez esélytelen próbálkozás lesz, eleve kudarcra van ítélve”… Egy franchise-t vásárolni nem kevés befektetés.

„Tisztában voltam vele, hogy megfelelő kitartással, szándékkal mindent meg lehet tanulni”

– Kölcsön kértél?

– Inkább úgy mondom, hogy megoldottam. Óriási kockázattal. Hazaköltöztünk egy fél éves kislánnyal, miközben a volt feleségem ismét várandós volt. Az anyagi tartalékunk körülbelül három hónapra volt elegendő. Amint említettem, nulla nyelvtudás, nulla kapcsolati tőke, mégis hittem valamiben.

– Miben hittél?

– Erre inkább egy kérdéssel felelnék. Tudod-e, hogyan készül a gyerek?

– Fogalmam sincs, mire gondolsz. Hogyan készül?

– Úgy, hogy leül és tanul. Én is ebben hittem. Volt fél évem felkészülni. Tisztában voltam vele, hogy megfelelő kitartással, szándékkal mindent meg lehet tanulni.

– Kihez fordultál segítségért?

– Elmentem az egyik leghíresebb magyar ügyvédi irodához, és elmondtam, fogalmam nincs, mi az a vállalkozósdi, legyenek szívesek engem tanítani. Mondták, hogy nincs nekem annyi pénzem, hogy ez megérje nekik. Ez pontosan így van – feleltem, de örülnék, ha szívességből mégis tanítanának… Hát így kezdődött, aztán tényleg nem kellett fizetnem semmit. Rám szántak egy rakás órát, szerintem jó poénnak gondolták, hogy itt ez a hülye. Ugyanezt a kört lefutottam egy adótanácsadóval is, aki azzal kezdte, hogy 25 ezer forintba kerül egy órás konzultációja, máskülönben neki sem kezd. Őszintén elmondtam neki, hogy „nézze uram, ahogyan ismerem magamat, egy fillért sem fogok fizetni, de kezdjük el, és higgye el, hogy jó lesz”… Végül nála is tanultam. Aztán kirepültem különböző mentorokhoz, Ivan Misner-hez is, vagy Skype-on beszéltem velük, és megtanítottak a networking alapjaira. Közel 11 ezer oldalnyi tanulmányt olvastam el angolul arról, hogyan működik ez az egész. A csúcs az volt, amikor a már többször említett amerikai vállalkozót megkértem, jöjjön el két hétre Magyarországra. Játsszuk el két héten keresztül, hogy én vagyok az értékesítő, ő a leendő ügyfél, majd fordítva, és irtsuk ki az összes félelmet mindkét oldalról. Két héten keresztül semmi mást nem csináltunk, csak ültünk egy kávézóban a Szabadság téren, reggel 9-től délután 3-ig, és halálra fárasztottam. Annyi kifogást kitaláltam, hogy teljesen kész volt tőle. Mindig mondta, ilyen kifogások nem lesznek... Mégis szerettem volna, ha minden eshetőséget kipróbálunk. Kíváncsi voltam, hogy egy olyan kaliberű ember, mint ő, aki egyébként már New York-i bestsellert is írt, mit mondana, hogyan reagálna bizonyos elutasításokra.

„Az előző munkahelyemről az volt a tapasztalatom, hogy a szimulációk mindig segítenek a megoldásokban”

– Tehát mindent előre gondosan lemodelleztél?

– Nem, ennyire profi azért nem voltam 27 évesen. Ám az előző munkahelyemről az volt a tapasztalatom, hogy a szimulációk mindig segítenek a megoldásokban. Szimplán játszottuk a szerepeket. Ő az ügyfelet, én az értékesítőt.

– Azt mondtad, megoldottad a franchise díj összegét. Mennyi idő elteltével sikerült visszatérítened a pénzt? Akárhonnan is szerezted.

– 14 hónap alatt, ami szintén csúcs-teljesítménynek számít, és ezért rengeteg díjat is kaptam a szervezettől. Mármint az eredményeimért.

– Ez az üzleti életben átok vagy áldás?

– Nem tudom megmondani. Sok embertípus van, amelyik ezt szereti, és olyan is, aki kevésbé. De az ügyfélkör kialakul, aki pedig veled dolgozik, nyilván szereti.

– Mielőtt az eredményeket elmesélnéd, a fogalom tisztázásokhoz visszatérve a franchise lényegét is foglald össze kérlek azoknak az olvasóknak, akik nem tudják, mit jelent!

– Nagyon sok rendszer franchise-ban működik. Például a gyorséttermek, amelyek Amerikából bejöttek. Ez egy roppant jó üzleti modell, ugyanis van egy rendszer, ami máshol eredményesen működik, induló vállalkozásként nekem már nem kell megkeresnem és megtapasztalnom a hibákat, kapok képzéseket, és még ügyfelet is tol felém a központ. Általában ilyen okok miatt vásárol valaki franchise-t, ahol 3 és 5 év között térül meg úgy anyagilag a befektetés, hogy utána már egy kényelmes rendszerré válik. A legnagyobb kihívás, hogy mindig azt csináld-e a saját területeden, amit a központ, a franchise megálmodója javasol. Egy szolgáltatást nyújtó franchise megtérülése másfél-két esztendő, ahol pedig még eszközökbe is be kell fektetni, ott 4-5 év a megtérülés, de alacsony kockázati szinttel.

„A sikernek nem titka, hanem ára van”

Ugyan tapasztalatlan voltam, de kiszámoltam, hogy ha az én zárási arányom 10% lesz az ügyfeleknél, akkor 800 személyes találkozóból elérem azt a minőségi és mennyiségi célt, amit kitűztek számomra, és anyagilag is hozom az üzleti tervet. A kérdés csak az volt, hogyan lesz 800 találkozóm 12 hónap alatt? Ezért kellett mérhetetlen mennyiségű üzleti találkozóra, konferenciára járnom, névjegykártyákat osztogatni, bemutatkozni, időpontot kérni – mindezt pedig roppant gondosan és tételesen. 2003 óta nekem szinte óraműpontossággal, napi bontásban meg van tervezve előre a naptáram. Hogy egészen konkrét legyek, 70%-a meg van tervezve, és 30% marad a nem megtervezett események mozgatására.

– Mint például egy ilyen interjú.

– Akár…

– Azt mondják, a tudatosság nem könnyű dolog.

– A japánok úgy tartják, ha ki akarod vágni a világ legeslegnagyobb fáját, és ránézel a fejszédre, meg fogsz rémülni attól, hogy a fához képes milyen kicsi a szerszámod. A japánok azt mondják, ne így nézd a célt. Úgy nézd, hogy reggel tedd le a bal lábadat az ágyról. Meg tudod csinálni? Utána tedd le a jobbat is. Állj fel, menj ki és moss fogat, vedd fel a védőruhát, élezd meg a fejszét és vidd magaddal. Ha odaértél, suhints egyet. Csapj rá a fára. Majd mérd meg, pontosan hány centit vágtál ki belőle. Ha ez megvan, mérd meg a fa átmérőjét is, majd menj haza, ülj le az asztalodhoz, és kezdj el számolni. Ott a számításokban kijön, hogy valószínűleg a feléig kell kivágni a fát V-alakban. Megnézed, az körülbelül hány centiméter lesz, és kapsz egy számot, hogy tegyük fel, ehhez 80 ezer csapás kell a fába. És ebből a 80 ezerből oszd vissza, hogy konkrétan hány csapást tudsz megtenni egy nap úgy, hogy közben reggelizel, ebédelsz, gyereket nevelsz, stb. Fel kell tenni magadnak három kérdést.

1. Tudok-e többet dolgozni? Sajnos nagyon sok vállalkozó nem teszi fel magának azt a kérdést, hogy van-e még szabad kapacitása. Mindenki azt érzi, hogy már halálra dolgozta magát. Pedig, ha összeszámolná, hány percet lógott a Facebookon, mennyit kávézott, mennyi ebédszünetet adott magának, és mit csinált ebéd közben, érdekes adatok jönnének ki.

„Az eredményekért le kell mondani a felesleges dolgokról”

Van egy barátom, Máté Gábornak hívják, aki az Amway nevű MLM-rendszerben már gyémánt fokozatban tart a feleségével, Szalai Gyöngyivel. Másfél év alatt érték el a gyémánt szintet, amiért mások 15-20 évig küzdenek. Ők mondták, hogy a sikernek nem titka, hanem ára van. Igenis, ez a házaspár kitűzött egy célt. Azt mondták, beletesznek másfél év nagyon kemény munkát a vágyott szint elérése érdekében, és minden nap kimentek ahhoz a fához. És rásuhintottak. Ha eredményt szeretnél, le kell mondani a felesleges dolgokról. Mondj le a tévénézésről, a chatelésekről, helyette legyél inkább a családoddal. Egyszer egy tréningcég megmérte, hány percet vesz igénybe az, hogy a tolltartó poharakban található tollakkal kísérletezik valaki, hogy fognak-e. Mert milyen az ember? Akkor is tárolja őket, amikor már használhatatlanok. Megmérték, hogy ha másnap is ugyanúgy végignézegeti, melyik fog, az milyen időveszteség. Ha százszor kivetted a rossz tollat, az 200 másodperc, vagyis 3 és fél perc az életedből. Természetesen szélsőséges a példa, de ha az ember dolgozni szeretne, akkor igenis létezik több ideje a munkára! A másik kérdés, amit fel kell tenned magadnak a vágyott cél elérése érdekében:

2. A hatékonysági mutatóim hogyan alakulnak, milyen százalékokat mutatnak? Milyen az időpont-egyeztetési rátád, az időpontokból aztán mennyi találkozás és ajánlás jön létre, azokból mennyi szerződés, mennyi kifizetés lesz valós? Illetve, ezeket tudod-e javítani?

„A válasz soha nem nálad van, hanem azoknál, akik elutasítottak. És azoknál is, akik igent mondtak…”

Nekem kezdetben nagyon alacsony zárási mutatóim voltak. 10 emberből csak 1 fizetett. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan lehetne ezt növelni. A válasz soha nem nálad van, hanem azoknál, akik elutasítottak, és azoknál, akik igent mondtak, ezért elkezdtem őket kérdezgetni. „Miért mondtál nemet? Minek kellett volna történnie ahhoz, hogy igent mondj?” És elkezdtek válaszolni az emberek. Ez volt a leghatékonyabb piackutatás, mert volt lehetőségem az elemzésre. Az egyik srác, aki igent mondott, azt állította, azért szavazott bizalmat, mert elvittem magammal azt az embert, aki az ő ismerőse, tehát az ajánló partner volt. Attól fogva már nem mentem egyedül. És láss csodát, 50%-ra megugrott a fizetős ügyfelek száma. A harmadik kérdés, amit fel kell tenned magadnak a vágyott cél elérése érdekében:

3. Vajon jó-e az időhatékonyságom? Mi lenne az optimális idő a részfeladatokra? Az első hideghívásaim rettenetes mennyiségű időt elvettek az életemből. Volt olyan hívás, ami konkrétan 25 percig tartott egy vadidegen emberrel. De volt ennél durvább is. Sosem felejtem el, felhívtam a Magyar Fegyvertartók Szövetségének elnökét, akivel 68 percen keresztül beszéltem. Semmi mást nem akartam tőle, csak egy időpontot, de ezért még arra is képes voltam, hogy a 3. dimenziós BNI-ről meséljek neki.

– Kaptál tőle végül időpontot?

– Nem volt velem hajlandó találkozni, hiába beszéltem. Utána feltettem magamnak a kérdést, hogy mi lenne az optimális idő a telefonálásra. 3 percet állapítottam meg az időpont egyeztetéshez, s miután a korábbi marathoni beszélgetéseket lecsökkentettem, már 77%-os időpont egyeztetési rátám volt. Az időhatékonyság azonban nem csak a telefonokra vonatkozik. Ne legyen másfél órás egy személyes megbeszélés sem. Bele kell sűríteni 35 percbe az értékesítői megbeszéléseket is. A legideálisabb idő az eladásra pedig 15 perc.

– Lehet ilyet?

– Ennél kevesebb idő alatt is lehet. Egyszer Brian Tracyvel közös rendezvényen adtunk elő. Láttam, hogy a pasas 4 perc alatt 400 CD-t adott el a színpadról. Aztán egy másik tréningen 120 embernek tartottam értékesítési prezentációt, a végén pedig 30 vásárolt. Vannak technikák, amelyeket ha betartasz, az első két évben szinte minden befektetésed meg fog térülni.

„A kemény munka nélküli siker titka még mindig titok”

– Értem én, hogy hatékonyság, meg technikák, de ehhez azért kitartás is kell, meg fegyelmezettség. Egy olyan típusú ember, aki alapból nem ismeri a feszesség fogalmát valamiben, és nem csípi le ezeket az idő nyereségeket a napból, nem lesz eredményes?

– Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy valaki csak robot aggyal lehet sikeres. Én sem tervezek meg mindent. Ez egy kombináció. Ivan Misner mondott nekem egy nagyon frappáns mondatot. Nevezetesen, hogy a kemény munka nélküli siker titka még mindig titok. Igenis, a sikerért dolgozni kell. Egyszer Wolf Gábor írt rólam egy cikket, aminek azt a címet adta, hogy „Az ember, aki sosem ebédel egyedül”.

– Ez a mai napig így van? Nem ebédelsz egyedül?

– Ha bent vagyok az irodában, akkor a legfelsőbb vezetőkkel ebédelünk együtt. Amikor elindulok otthonról, édesapából átvedlek egy cég első számú vezetőjévé, aki példát mutat. Amikor elmész ebédelni mással, beáldozod a nyugalmadat arra a 35 percre, vagy 1 órára. Ez egy áldozat, mert vannak olyan pillanatok, amikor a hátad közepére sem kívánsz már senkit, mert mondjuk aznap már 7-8 másik emberrel találkoztál. De Rockeferrel is mindig legalább két vezetőjével ebédelt együtt. Visszatérve az áldozathoz, ha az első két évben beáldozod az ebédjeidet, akkor a magánidődet már soha ne áldozd be! Annak semmi értelme, hogy akkor is dolgozz. Egy elég híres mentorom mondta, hogy az életben soha nincs egyensúly. Harmónia van. Aki azt hiszi, hogy az órák között képes egyensúlyozni, az téved. Most 8 órát dolgozom, aztán 8 órát szórakozom, végül 8 órát pihenek. Ilyen nincs. Aki ezt a fikciót elhiszi, az állandó lelkiismeret-furdalásban fog élni. Tudod mi létezik? Az, hogy hétfőn elmész 8-kor dolgozni, 5-kor végzel, 6-ra hazaérsz, és alszol 1 órát a fotelben, miközben a gyerekeid a szőnyegen játszanak. Amikor felébredsz, lelkifurdalásod lesz, hogy ilyen megtörtént, és egy óra elment abból az időből, amit velük tölthetnél. Viszont, ha vállalkozó vagy, és megteheted, hogy kedden már csak 10-re mész dolgozni, és 7-től 9-ig a gyerekeiddel foglalkozol, azt ezer százalékban töltsd a gyerekeiddel, és úgy koncentrálj rájuk, mintha a legnagyobb céges projektjeid lennének. Brian Tracy mondta, hogy nem az a lényeg, hogy mindenkire egyenlő figyelmet szánj, hanem amikor figyelmet szánsz valakire, akkor valóban kapja meg a maximális figyelmet. Ezt az emberek meghálálják. Ismerek olyan vállalkozót, aki mindenkivel eljátssza, hogy beszélget, de csak bólogat, és látod rajta, hogy nincs is veled. Ehhez képest, ha úgy szánna rád 15 percet, hogy megkérdezné, milyen tréningeket csinálsz András, miért jó ez az ügyfeleidnek, egyáltalán, kik a te ügyfeleid, megdicsérne és megkérdezné, hogyan tudna támogatni, sokkal jobban éreznéd a figyelmét. Ezeket az „apróságokat” kellene vállalkozóként megtanulni, mint azt a sok szociális nyomást, amiket éveken keresztül elhitettek velünk. Nem attól leszel tökéletes vállalkozó és tökéletes családapa, hogy a kettőt egyensúlyban tartod, hanem attól, hogy őszintén kijelented, abban a pillanatban kizárólag az adott feladattal foglalkozol. Van egy szintén híres amerikai ismerősöm, aki már 12 New York-i bestsellert írt, és megkérdeztem tőle a személyes találkozás alkalmával, hogy mikor írta a könyveit, amelyekkel egy rakás díjat is nyert. Mondta, hogy éjszaka 11-től hajnal 4-ig. Persze ez már szélsőség… Mindig az a kérdés, mennyi idő alatt szeretne elérni valamit az ember. Az egyik legnagyobb tippet egy barátomtól kaptam életemben. 2010-ben 30 éves voltam, és elmondhattam magamról, hogy minden szempontból sikeres vállalkozóként tartottak számon. Ahogyan én is magamat. Ültem a cimborám autójában, és mondtam neki, hogy már nem mozgat meg semmi, mert kitűzök egy célt, pontosan tudom, hogy meg is fogom valósítani egy év alatt, de már nem jelent olyan kihívást, mint régen.

„Engem is elért a ’bored out’ szindróma, és beleuntam a siker hajszolásába”

– Kiégtél?

– Az a kiégés, amikor szétdolgozod az agyad és abban égsz ki. Ez a „burn ot”. És van a „bored out”, amikor úgy érzed, hogy beleunsz. Ez az ominózus barátom, akiről mesélek, Lengyelországban vezeti az egyik legnagyobb promo ügynökséget, Ferrarija van, a barátnője egy 140-es IQ-jú szépségkirálynő, három penthouse lakással rendelkezik, és pontosan ugyanazt élte meg, mint én. A másik barátom 42 éves volt, amikor az autójában ülve beszélgettünk, s azt kérdezte, András, mi történne akkor, ha a következő célt nem 1, hanem 5 év alatt érnéd el? Élveznéd magát az utat? Tehát nem csak a célt, hanem az odáig vezető apró lépéseket? Magát az aktivitást? Igen volt a válaszom, és megfogadtam a tanácsát. Aztán egy nagyon kedves barátnőmtől azt is megtanultam, hogy ha megtervezem az aktivitásokat, akkor mindent felezek. Tehát ha egy prezentációba 10 slide-ot tennék, csak 5-öt teszek bele, ha valamit egy óra alatt csinálnék meg, akkor félórára tervezem. És ez adja meg az élményt, hogy haladok. Lehet, hogy lassabban, mint amikor őrült módjára hajtottam a sikert, de akkor is jó. Ha így tesz a Kedves Olvasó, akkor a célok elérése után még mindig átlag feletti lesz.

– Te mióta vagy átlag feletti?

– Számomra ez egy kellemetlen kérdés, mert nem szeretek így fogalmazni magamról. Ez mindig olyan beképzeltnek tűnik, meg különben is, beszéljenek rólam a díjaim, vagy mások, akik ismernek.

– De nincs most itt más, csak te.

– Nézd, nagyon nehéz családból indultam. Az esélyeim a nullával voltak egyenlők minden téren. 16 évesen külföldre mentem egyedül, se pénzem, sem ismerősöm nem volt. Mindenki hülyének nézett, amikor elmondtam, mi a vágyam. Aztán 3 évembe telt, és megvalósítottam. 160 ezer emberből körülbelül 20 éri el ezt az álmot. Találkozhattam miniszterelnökkel, államelnökkel, elképesztően nagy emberekkel. A legtöbb dologban átlag felettinek számítottam, mégsem tartottam magam annak, mert mindig olyan közösségben mozogtam, ahol ezekkel az eredményekkel átlagosnak számítottam. Ez most is elmondható, hiszen a BNI keretein belül 70 országban mérik az adatokat, és mi valahol a 30-40 helyen vagyunk. Mondhatnám azt, hogy a BNI köreiben egy átlagos vezető vagyok, de közben meg a BNI a világ legnagyobb szervezete – és most egyáltalán nem túloztam. John C. Maxwell a világ egyik leghíresebb tanácsadója, trénere, a BNI vezérét az év legjobb vezetőjének kiáltotta ki. Richard Brenson a BNI-t tartja az első számú üzleti szervezetnek. Ezek óriási elismerések. A BNI-os tevékenységem kapcsán magam is több olyan szervezetbe kaptam meghívást, ahová ilyen háttér nélkül nem kerülhettem volna be. Például meghívtak egy klubba, ahová addig kizárólag Kossuth-díjas és különböző nagy díjakat nyert emberek tartozhattak, mindezt azért, mert a BNI sok jót tesz ezzel az országgal.

– Fanyalgók is vannak?

– Azok mindig vannak. Voltak, akik azt mondták, itt egy fiatal gyerek, aki befizette magát… Mégis hova? Ők nem tudják ennek a hátterét. Vagy nem akarnak róla tudomást venni.

– Hihetetlenül különleges lélektana van az egész eddigi életednek. Éppen ezért valamit feltétlenül el kell árulnunk az olvasóknak, hiszen dobálod itt a lehető legmagasabb labdákat, amiket egyetlen ok miatt nem csapok le, mert megkértél rá, hogy bizonyos témákat ne vesézzünk. Akár a korábbi hivatásodat, akár a családi részt.

– Készül majd egy egészen közeli, személyes életrajzi könyv, azokat a részeket oda tartogatom.

– Annyit azért árulj el, ha már említetted, hogy kamaszkorodban a lehetőségeid a nullával voltak egyenlők. Akinek korábban nem volt pénze, az hogyan dolgozza fel, hogy egyszer csak lesz?

„A pénz egy körforgást jelent”

– Nagyon jó kérdés, ezt még sosem kérdezte meg tőlem senki. Nézd, amikor ahhoz vagy hozzászokva, hogy nincs pénzed, akkor úgy is kezeled, hogy nincs. Ezt a chilei miniszterelnök mondta, de zseniális gondolat, hogy a valódi szegények a gazdagok, mert a szegény ember, ha kap valamit, annak őszintén örül, és átéli a gazdagság érzését, hiszen valamivel több lett, mint ami volt. A gazdag ember viszont állandóan az után sóvárog, hogy egyre több legyen neki. Jómagam úgy kezelem a pénzt, hogy azt adom-veszem, és megy. Például imádok utalni, mert tudom, hogy ha valamit elutalok, akkor majd nekem is utalnak mások. Ez egy körforgás. Ha jól bánsz vele, akkor egy nagyszerű eszköz. A pénzhez azonban pénzügyi tapasztalat is kell. Az első számlák után rengeteget futottam a kezdetek kezdetén. Ez a válság előtti időszak volt, amikor kiadtunk egy számlát, befizettük az áfát, de a másik felén nem jött meg a teljesítés. Otthon ültem szomorúan, és azon gondolkodtam, ha behozok egy embert a szervezetbe, ami neki jó, akkor miért szívat engem. Aztán rájöttem, hogy nem jó a felvetésem. Mert olyan pénzügyi folyamatot kell létrehozni, ami garantálja azt, hogy mi is pénzünkhöz kerülünk. Akkor kitaláltam egy fontos mondatot: az én cégeimben soha nem lesz kintlévőség! És ez össze is jött, méghozzá egy könyvelési szoftvernek köszönhetően. Abban bukkantam rá ugyanis a „Díjbekérőre”, ami még nem számít számlának és nem kell utána áfát fizetni. Ez a proforma-számla, amire rá van írva, hogy ÁFA visszatérítésre nem alkalmas. Akkor válik számlává, ha teljesítette a megrendelő a rendelést. Ha bejött a pénz, utána 15 napon belül köteles vagyok számlává átalakítani. És attól fogva mindent Díjbekérővel csinálunk, és bevezettem a kötelező előre fizetést. Attól fogva nincs likviditási probléma a cégeimben.

– Mennyire látod előre az életedet? Mi a következő lépés?

– Ha a válásom lezajlik, akkor minden kerek lesz.

„Az együttműködés alapja egymás támogatása”

Olyan kapcsolatom van, amire mindig is vágytam, a gyerekeimmel imádjuk egymást, és fantasztikusan működő vállalkozásaim vannak. Szakmailag azt szeretném, hogy mindenkinek karnyújtásnyira elérhető legyen egy profin működő üzleti közösség, ahol ezt a támogatást megkapják. Szeretném elérni, hogy 2020. február 2-án 40 városban 4000 vállalkozó találkozzon hetente, akik összesen 80 milliárd forint többlet árbevételt hoznak létre. A legnagyobb eredmény pedig 2025-2030 környékén lesz, amikor a te fiad is, aki most 5 éves elkezd vállalkozni, nem lesz kérdés, hogy az együttműködés alapja egymás támogatása lesz a BNI-ban. Magyarország pedig egy franchise birodalom lesz. Mert ez a szellemi kreativitás a legnagyobb ereje ennek az országnak, amire rá lettünk kényszerítve a földrajzi helyzet miatt.