„Hogyan lesz a Karthago együttes basszusgitárosából elismert numerológus? A Sors intézte, mert így kellett lennie. Hosszú és érdekes út vezetett idáig. Eljött az ideje, és Zéro beleásta magát a numerológia, magyarul a számmisztika sok ezer éves tudományába. Ez a tudás segítette abban, hogy legelőször is önmagával nézzen szembe. Meg tudta tenni, ezért is változott az élete. Mert ő is képes volt változni.” – írja „A Sorsunk a Számokban” című könyvének ajánlójában a szerző.

A szerző pedig nem más, mint Kiss Zoltán Zéro. Igen, igen, kedves rockrajongók! Az a Kiss Zoltán, aki a legendás Karthago együttes basszusgitárosa, de immáron 12 éve a Zéro is szerepel a nevében.

Zéroval pont abban az évben találkoztam életemben először, amikor nevet változtatott. 2000. augusztusában ugyanis meghívtam egy élő rádióműsorba Gyöngyösre. Akkoriban – 21 esztendősen – a Dió Rádióban vezettem műsort, hétfő esténként három órán keresztül faggattam az éppen aktuális vendéget.

Zéronak akkoriban már évek óta futott „Csillagszem” című műsora különböző kábeltelevíziókon, ahol főként zenészportrékat készített. Rendszeres nézője voltam. Mivel világéletemben rockszakírónak készültem, pontosan tudtam, milyen zenekarokban játszott, ismertem és szerettem az 1997-ben megjelent szólólemezét is. Arról nem beszélve, hogy több Karthago koncerten is jártam. Érdekelt, hogy milyen ember. Korábban soha nem találkoztunk, tehát vadidegenként hívtam fel, mégis bizalmat szavazott, és eljött Gyöngyösre.

A mátrai kisvárosba történő utazás valójában mindenkinek macera volt, mégis sokan elfogadták a meghívást. Zéronak sem volt egy rossz szava, sőt még azt is vállalta, hogy elvisz Gyöngyösre és vissza is hoz Pestre. Így az aznapi túra során az oda-vissza úttal, és a műsoridővel eltöltöttünk minimum öt órát. Bevallom, ott és akkor, Gyöngyösön tudtam meg, hogy az élete nem csupán a zenéről szól. Számomra új volt a numerológia, amiről beszélt. A számmisztikához sosem értettem, de roppant érdekes volt, amit mondott. Később újra találkoztunk a fővárosban, és a numerológiai képletemet is elemezte a Fogarasi úti Tescoban. Nyilvánvalóan ez itt nem a reklám helye, és a Tesco egy büdös vasat sem fizet nekem, de ez az extrém helyszín annyira megmaradt bennem, és később benne is, hogy most, az újbóli megkeresésem kapcsán ő kezdte el emlegetni az akkori találkozást. Annak idején egyébként épp azon a környéken laktam albérletben, azért ültünk le pont ott, a kávézó részen.

Zéro akkor gyakorlatilag évre és hónapra lebontva pontosan megmondta, mikortól számíthatok a karrieremben változásra, vagy ha úgy tetszik, sikerre. Addig ugyanis csak egy helyben álltam a vidéki kétforintos munkáimmal, mindig is a fővárosban szerettem volna dolgozni, de sokáig szélmalomharcnak tűnt minden. Emlékszem, ott, a kávézóban bosszankodtam is magamban, hogy miféle hülyeséget beszél nekem. Miért kellene nekem két évet várnom a klasszikus karrierre? Sejtik a végét, ugye? Kellett… Csak utólag jöttem rá, hogy gyakorlatilag mindent előre „megjósolt”. Bölcsességei gyakran eszembe jutottak az elmúlt tíz évben. Sok idő eltelt az előző találkozásunk óta. Ha a gyöngyösi interjút vesszük alapul, akkor 12 esztendő.

Érdekelt, hogyan élte meg az elmúlt évtizedet, mi történt vele.

Az egyik közösségi oldalon írtam neki levelet. Azonnal válaszolt, és örült a jelentkezésemnek. Budán beszéltünk meg randevút, az egyik bevásárlóközpontba. Ahogyan mentem fel az emeletre a parkolóból, már láttam, hogy ott áll pontosan a megbeszélt helyen, egy roppant csinos hölggyel. De nem csak ott állt, hanem éppen kedvesen átölelte. Kiderült, hogy az illető a felesége, Simonyi Éva. Majd mikor elmesélték, menynyi ideje házasok, tátva maradt a szám…

– Jövőre lesz negyven éve, hogy összeházasodtunk. És úgy képzeld el, hogy a majd’ négy évtized alatt soha semmilyen probléma nem volt közöttünk. Tényleg semmi!

– Ez hogy lehet?

– Én egy ilyen rendesebb zenész vagyok. Annak idején Som Lajosék is mondták mindig, hogy én jóravaló muzsikus vagyok. Volt egy kétéves időszak az életemben, amikor hangkeverő technikusként jártam turnézni a Piramissal. Ne tudd meg, ott mi ment… Az első balatoni koncertsorozatra a fiatal, harmatos feleségemmel mentünk 1977-ben. Két hétig laktunk lent egy hatalmas kertes házban az egész zenekarral, onnan jártunk minden nap koncertezni. Külön szobát kaptunk, s az egyik este kopogott Som. Átvitt egy másik szobába, ahol már vártak a rajongó lányok. Lajos nagyvonalúan felajánlotta, hogy válasszak. Mondtam neki, hogy köszönöm a lehetőséget, de nem élnék vele. Mikor elmeséltem Évinek odaát, sejtem, mire gondolhatott… Később a Karthago körül is hasonló őrület volt, utánunk is jöttek a rajongó lányok.

– A feleséged mindig megbízott benned?

– Bizalom nélkül nincs kapcsolat. A mi szövetségünk egyébként is szorosabb az átlagnál. Eleve több ezoterikus tudományt a feleségemmel közösen tanultam, aki egyébként kiváló asztrológus. Számomra ő az élet nagy ajándéka, hiszen egymás szellemi társai is vagyunk. Egy hullámhosszon vagyunk és a spirituális élményeink is közösek.

– Úgy tudom, a spiritualitásra való nyitottságnak volt egy komoly bizonysága a családban.

– Igen, a feleségemnek volt egy testen kívüli élménye. Ez 1983-ban történt. Négy évvel korábban született a fiam, és szerettünk volna neki egy testvért. Egy kislányt. A feleségem, aki vegyészként dolgozott, teherbe is esett, ám egy munkahelyi mérgezés következtében az ötödik hónapban elvetélt, és majdnem meghalt. Később kiderült, hogy titokban harci gázokkal kísérleteztek. Az orvosok azt mondták, a sorsra bízzák, hogy ő marad-e meg, vagy a baba. A kórházban kívülről látta a saját testét, ahogyan 39 fokos lázzal fekszik a kórteremben, és a betegtársai borogatják. A többiek úgy látták, hogy itt a vége, de ő teljes nyugalomban fentről nézte az egészet. Mintha csak egy filmet látott volna.

„BELENÉZETT A TÜKÖRBE, DE NEM LÁTTA VISZONT AZ ARCÁT…”

Aztán gondolta, átnéz egy másik szobába. Átment, és tökéletesen hallott és látott odaát is mindent. Kórteremről kórterembe járt, egyszer meg akarta magát nézni a tükörben, de nem látta viszont az arcát. Lement a portára, ahol a portást ismerte, köszönt, de az nem reagált. A feleségem viszont érzékelte, hogy az illető bablevest eszik. Évi végül visszatért a testébe, és utólag kiderült, hogy két órán keresztül volt magán kívül. Amikor magához tért, kért egy kis bablevest. Az orvosok már a pszichiátriára akarták küldeni, mert mondták, hogy náluk nincs bableves, és azt hitték, hogy valamilyen agykárosodás történt. Amikor jobban lett, lement a portáshoz megkérdezni, hogy mit evett, aki azt válaszolta, hogy a felesége által hozott bablevest. Félelmetes volt. Hogy lehet ez? És látod, milyen a sors: ugyanazon a napon a Karthagóval életünk legnagyobb sikerét értük el, megnyertük Ausztriában a Villachi Nemzetközi Zenei Fesztivált. Óriási siker volt! Máté Péter is kint volt velünk. Ő hangszerelte a Requiem című dalunkat nagyzenekarra, amivel nyertünk. Amikor hazatértünk, akkor tudtam meg, hogy hajszál híján elvesztettem a feleségemet.

– Azt, hogy végül nem született kislányotok, feldolgoztátok?

– Az eset után kezdtünk el komolyabban foglalkozni a spiritualitással, az ezotériával, az élet mélyebb megismerésével. Így egy gyerekünk maradt, Doma, aki Kiss Domonkos Attila néven született. Aztán 18 évesen úgy döntött, megváltoztatja a nevét. De úgy, hogy meg sem kérdezett minket. Ösztönösen tette, mintha csak ismerné a numerológiát és az asztrológiát, nem tudta, hogy a horoszkópjában benne van a névváltozás. Schrank Doma lett, mert a Kissel ellentétben, ilyen név nincs a telefonkönyvben, s így a legjobb karrierenergiákat hívta be az életébe.

– Doma mivel foglalkozik?

– Zeneszerzéssel, és hangszereléssel. Most épp Amerikában, Los Angelesben él. Ő hangszerelte egyebek közt Majka legutóbbi nagy sikerű lemezét, amire több számot is írt. A fiamat életemben nem láttam még gyakorolni, mégis minden hangszeren játszik, mert a vénájában van a zene. Büszke vagyok rá, nagyon tehetséges. Már tíz éve járja a világot. Az, hogy ilyen szépen megállja a helyét az életben, annak köszönhető, hogy megnéztük a képletét, és tudtuk, hogyan nem szabad nevelnünk. Tisztában voltunk vele, hogy milyen példákkal, útbaigazításokkal tudunk neki segíteni ahhoz, hogy összekapja magát az egyébként érzékeny fiunk.

„EGY ÉVEN KERESZTÜL MINDEN HÉTVÉGÉN DEBRECENBE UTAZTUNK, HOGY AZ ORSZÁG EGYIK LEGJOBB NUMEROLÓGUSÁTÓL TANULJUNK”

Évi már évekkel előttem belemélyedt az asztrológiába. Egy nap megkérdezte tőlem, hogy érdekel-e komolyabban a numerológia, hiszen látja, hogy benne van a horoszkópomban. A történethez azonban hozzátartozik, hogy ezt megelőzően már jártam egy nagyhírű asztrológusnál, és az illető ennek épp az ellenkezőjét mondta. Szó sem volt arról, hogy numerológiával foglalkozhatnék. Úgy jöttem el tőle, hogy nekem semmi esélyem pénzt keresni, csak a feleségemnek, mert az ő horoszkópja igazán jó, és egyébként is, semmi értelme nagyokat álmodni, mert a feleségem lehet sikeres, én viszont nem.

– Ehhez képest ma már a numerológia a hivatásod. Hogyan jutottál el eddig?

– Elhatároztam, hogy elkezdek numerológiát tanulni. Ezután egy éven keresztül minden héten egyszer Debrecenben voltunk Barta Évánál, az ország egyik legjobb numerológusánál. Akkoriban még nem volt kész az autópálya, ezért a régi rossz úton zötyögtünk le, csak oda három és fél óráig tartott az út. Nem érdekelt a fárasztó utazás, alig vártam, hogy ott legyek. Minden egyes alkalommal úgy jöttünk el onnan, hogy ez egy fantasztikusan jó dolog. Számomra az asztrológia és a numerológia a legcsodálatosabb tudomány a világon. Megjegyzem, ha Évi úgy döntene, sokkal ismertebb asztrológus lehetne, de azért nem erőlteti a nyilvános szereplést, mert benne van az asztrológiai képletében, hogy ebben az esetben sem a családi élete, sem a párkapcsolata nem működne. Mindig is úgy érezte, hogy neki az érzelmi hátteret kell megteremtenie ebben a kapcsolatban, nekem pedig férfiként az a dolgom, hogy megteremtsem a család anyagi biztonságát. Egyébként minden energia. A családoknak is van egy anyagi lehetősége, de nem mindegy, hogy abból a férfi keres többet, vagy a nő. Aztán éveken át másképp alakult. Hosszú időn keresztül volt egy kis családi vállalkozásunk, kerámiákat gyártottunk. Pontosabban Évi gyártotta a kerámiákat, én pedig amiben csak tudtam, segítettem. Nagyon sok nehézségen mentünk keresztül, de mindig mindent együtt csináltunk.

– A csillagok állásából ilyet is ki lehet következtetni?

– Hajjaj! Még ennél cifrább dolgokat is. Minden benne van a horoszkópodban! A lényeg, hogy a választás a kezedben van. Ő inkább a boldog családi életet, s vele együtt azt választotta, hogy a háttérben marad. Van egy példám is erre, ami jól érzékelteti a dolgot. Annak idején a Budapest Tévében volt egy műsorom „Számmisztika Zéro” címmel vasárnap esténként. Akkoriban – 2003-ban – szinte csak ezen a csatornán lehetett ilyen műsort csinálni. Szintén a Bp Tv-n futott keddenként egy ezoterikus műsor, ahová Évit is mindig hívták, hogy menjen be vendégnek. Folyamatosan hárított, de egyszer aztán mindenki lebetegedett, és anynyira kérték, hogy végül elment. Hihetetlen sikere volt, égtek a vonalak, nagyon jókat mondott, de azon a héten vasárnap, amikor először lettem volna adásban, nekem bizonyos okoknál fogva már elmaradt a műsorom… Ez nem véletlen. Kiderült, hogy a feleségem elveszi tőlem az energiát, ha szerepel. Egy héttel később tudtam csak elkezdeni a műsoromat. Tehát roppant sikeres lenne, ha akarná, de azzal engem hátráltatna. Különben is, ha kétfelé megyünk, és mindenkinek más a célja, hol vannak a közös célok? Régebben külön-külön, manapság viszont éppen ezért együtt csináljuk a személyes elemzéseket. Inkább összeadjuk a tudásunkat, és ez nálunk egy különleges dolog. Ha valaki eljön hozzánk, akkor mindkét tudományból, a numerológiából és az asztrológiából is megkapja, ami kell. Mindketten segítőnek születtünk és nagyon hálásak vagyunk a Mindenhatónak, hogy egy ilyen tudás és tapasztalat birtokában lehetünk.

„A SORS NEM ENGEDTE, HOGY ISMERT ÉNEKES LEGYEN BELŐLEM”

A saját numerológiai képletem és a horoszkópom egyébként egyáltalán nem könnyű. Nem rossz, mert ilyen nincs, csak épp a legbonyolultabb számokból áll. Pláne, ha a régi nevem képletét nézzük. Kíváncsi voltam, hogy a tévében, a külvilágban, a nagy nyilvánosság előtt tudom-e ezt a műfajt csinálni, engedi-e a Sors, mert rádióműsorokban remekül ment, de ott nem látnak az emberek. És kiderült, hogy tudom, mert a személyiségem átalakult. Akkoriban, amikor veled először beszélgettünk, még görcsösen erőltettem a szólókarrieremet. Azt hittem, a Sors majd engedi nekem. Nem engedte. Nem véletlen, hogy még egy félig ismert énekes sem lett belőlem. Pedig mindent megtettem: a Kisváros című sorozat zenéjét a mai napig ismeri mindenki, ezáltal a szöveget és talán a hangomat is, de azt már nem tudják, hogy én éneklem. Sosem jött el az a bizonyos átütő siker, mert kiderült, hogy nekem nem ez a dolgom. Akaratos ember vagyok, ha célom van, mindig teszek is érte. Ám érdemes elgondolkodni azon, hogy ha valamivel túl sok idő és energia megy el, akkor azt valószínűleg nem kell erőltetni, mert nem az a jó irány. Ez nálam is beigazolódott. Most vagyok a helyemen, hiszen segítőnek születtem, és azért jó, hogy basszusgitározom, mert az is egy segítő hangszer, ott tökéletesen a helyemen érzem magam.

– Most már értem, miért nem énekelsz az utóbbi években megjelent két Karthago lemezen.

– Elengedtem ezt az egészet. A Kisvárosban magamat akartam megmutatni, de a Sors azt mondta, hogy ne az egómat erőltessem. A könyvemben is leírtam, hogy mindig az a probléma, ami nekünk túlságosan fontos. Azon ugyanis görcsölünk, és ezt persze a környezetünk is megszenvedi.

– A zenészkollégák közül hív valaki Zéronak?

– Hogyne, a legtöbben átvették. 2000. január 1-je óta használom ezt a nevet. Megvártam a dátumot és vettem egy nagy levegőt, mert éreztem, hogy nekem erre a névre szükségem van az energiája miatt. Minden hiedelemmel ellentétben a nullának semmilyen negatív jelentése nincs. Amelyik szám mellett áll, annak az energiáit a sokszorosára felerősíti. Annyi figyelmeztetés azért van benne, hogy mint a négyzet, a nulla is egy körülzárt terület, ami az anyagi világot szimbolizálja, innen nincs kitörési lehetőség, csak felfelé, a szellemi út. Mindenki hozzászokott már ehhez a névhez. Manapság talán már ismertebb vagyok numerológusként, mint zenészként.

„EZ A BOLOND VILÁG MÁR NEM TUD KIBILLENTENI”

– Az önálló koncertek iránt soha nem érzel nosztalgiát?

– Néha elhívnak egy-egy fellépésre vendégnek, és olyankor remekül érzem magam. De nem vágyom már rá. Valóban el tudtam engedni ezt az egészet, és ez életem egyik legjobb döntése volt. Nem volt egyszerű meghozni, de már rég túl vagyok rajta. Egyébként nem gondoltam volna, hogy valaha tanítani fogom ezt a tudományt, és könyvet írok majd a numerológiáról. A Hajógyári-szigeten, a Tündérkertben Lipcsik Katalin parapszichológussal ingyenes Parapszichológiai, Ezoterikus és Spirituális Iskolát indítottunk, ahol mindenki adta a tudását. Önzetlenül segítettünk az embereknek: én a numerológiával, feleségem pedig mint asztrológus. Egy idő után már annyian kértek elemzést, hogy nem győztük. Egyre többen kérdezték, hol lehet a Pithagoraszi számmisztikát megtanulni. Akkor kezdtem el tanítani. Tulajdonképpen az első perctől kezdve, amikor belemerültem ebbe, rögtön tudtam, hogy nekem ez segíteni fog. Felismertem a problémáimat, a rossz tulajdonságaimat, hibáimat, és elkezdtem őket feldolgozni. Vagy inkább „kidolgozni” magamból. Korábban csomó mindent nem értettem az életből, tele volt a fejem zűrzavarral. Csak egy példa. Sokszor áldozatként éltem az életemet, mert túlzottan segítőkész, jóhiszemű, idealista voltam. Ha jó dolog történt velem, azt azonnal meg akartam osztani másokkal, hogy mindenki részesüljön belőle. Aztán, amikor másokkal történtek jó dolgok, érdekes módon nem rám gondoltak. És egy idő után már nem akartam többé hülye gyerek lenni. A személyes fejlődésem egyik nagy eredményének tartom, hogy sokkal jobban érzem magam, mint azelőtt, mert megértettem, hogy mit üzen nekem az élet, és megtaláltam a helyem világban. Nincsenek negatív érzéseim. Nem tudok haragudni… és ez nagyon jó. Sokat tanultam és tapasztaltam, egészen másképp látom a dolgokat, mint azelőtt. Megvan a belső harmóniám, kiegyensúlyozott vagyok, és úgy érzem, ez a bolond világ már nem tud kibillenteni. Próbálkozások azért vannak, hogy ne felejtsem el a leckéimet.

„NAGYON SOK HÁZASSÁGOT MENTETTÜNK MEG A FELESÉGEMMEL”

– Hány embernek segítettél már?

– Nem számolom. Nagyon sok házasságot megmentettünk már a feleségemmel, sőt „gyerekeket is csináltunk”. Persze nem személyesen… (nevet) Boldog vagyok, mert rengeteg embernek segíthettem és taníthatok. Itt élem meg azt a sikert, amit annak idején énekesként nem tudtam megélni. Sok asztrológustól – de egy bizonyostól egészen biztosan – úgy jönnek el az emberek, hogy azt mondja nekik, soha nem lesz gyerekük. Emiatt szerencsétlenek depressziósak lesznek, mert ezzel voltaképp beprogramozza őket. Egyszer hozzánk is eljött egy hölgy, akinek azt mondták, esélye sincs arra, hogy valaha saját babája legyen. Elmondtuk neki szóról szóra, hogyan kell a hitrendszerét átformálni. Mindent kifejtettünk érthetően, és ma az illetőnek kétéves kislánya van. A lényeg, hogy minden fejben dől el! Minden! A hit a legerősebb energia, amivel a világot fel lehet forgatni jó és rossz értelemben egyaránt. A második legerősebb energia a kimondott szó. A szóval forradalmat is lehet csinálni. Ölni is lehet. Azért nem mindegy, hogy milyen nevet használunk. Azzal a névvel vagyunk azonosak, amit kimondunk, az a mi energiánk.

– A pénzhez való viszonyod is változott?

– Hogyne. Bika jegyű ember vagyok, és úgy gondoltam, ha sokat dolgozunk, összegyűjtjük a pénzt, és elmehetünk belőle nyaralni. S noha összeraktuk, a Sors mindig elintézte, hogy azt a pénzt másra kelljen költeni. Amióta megtanultam, hogy minden fejben dől el, azóta „folyatom a pénzt”. Azonnal feladok minden csekket, amint megkapom, mindent befizetek, átutalom. Mert az van a hitrendszeremben, hogy majd jön helyette új. El merem költeni – persze, azért nem ész nélkül –, nem ragaszkodom hozzá, nem ülök rajta. Amúgy a pénz is egy energia, ami akkor működik jól, ha mozgásban van. Amióta folyatom, áramoltatom, nincs okom panaszra.

– Könyved, ”A Sorsunk a Számokban”, miben segít az embereknek?

– Segít felismerni, hogy valójában milyenek vagyunk. A sok jó tulajdonságunk mellett az is kiderül belőle, milyen problémákkal küzdünk. Kivétel nélkül mindenki magára ismerhet. Azt is megírom benne, miként kell mindezen változtatni, hogyan induljunk el azon a bizonyos úton. Ez a könyv önmagában olyan alapismeretet ad az élethez, ami roppant hasznos. Egyébként nagyon jól fogy, 2008-ban jelent meg, és most jön a hatodik kiadása. 2012-ben Németországban, Ausztriában és Svájcban is megjelent, német nyelven. Mindent egybevetve: nagyon boldog vagyok, és úgy érzem, kerek az életem. Hosszú évek óta tanítok Magyarország egyik legnagyobb ezoterikus klubjában. Vidéken is folyamatosan vannak előadásaim, sőt, kicsi lett a világ, online előadásokat és tanfolyamot is tartok. A zene pedig a hab a tortán, a Karthago is nagyon jól működik. A weboldalamon található egy számmisztikai kalkulátor, ahol beírod a neved, a születési dátumodat, és megkapod a képletet és az elemzést. Bárki ingyen használhatja. A Facebookon is elérhető a követői klubom és a kalkulátor. Azt javaslom, próbáld ki te is, hasznos lesz…

Zéro elérhetőségei: www.kisszoltanzero.hu www.facebook.com/zero.szammisztika www.karthagoband.com