Schobert Norbert: „Évekig csak sajnáltam magamat”
„Hosszú-hosszú évekig kompenzáltam a múltamat. És rettegtem a jövőtől. Sosem éltem meg igazán a jelent. Éveken át azzal voltam elfoglalva, hogy sajnáljam magamat. Ma már nem rágódom semmin. Kijártam a nehéz iskolát. Olyan nincs, hogy folyton csak rossz történik veled…”
Fotó: Norbi Update LOW CARB hivatalos oldal (fb.com/update1)
– Te melegítőben ülsz az irodában?
– Igen. Minek legyek itt öltönyben? Ez így családias…
– Legalább öten jöttek ki egy megbeszélésről tőled, mielőtt behívtál.
– Pontosan tudom, mikor kell szépen felöltözni, és mikor lehetek lazább. Most megengedhettem a melegítőt. Ráadásul az egyik tárgyalópartner az imént épp a tenisztársam volt. Neki minek öltözzek fel?
– Van legalább „tartalék” öltöny a szekrényben?
– Nincs. Akkor szoktam öltönyt felvenni, ha külső tárgyalásra megyek. Olyankor felöltözöm rendesen. Tudod, mint a multilevelnél az üzletkötők, hogy lássák, itt komoly karrier van…
– És komoly karrier van?
– (nevet) Szerintem komoly. Meg vagyok elégedve a sorsommal. Ahhoz képest, hogy rendőrként semmilyen jövőképem nem volt, csak annyi, hogy legyen egy saját lakásom, egy szerény autóm és egy csinos feleségem, egész jól állok.
„MA MÁR ANYÁMAT IS ELFOGADOM OLYANNAK, AMILYEN”
– Nagyon sok korszakodat láttam az elmúlt években, és amióta ismerlek, lelkileg többször voltál padlón.
– Ennek már vége, mert megtaláltam önmagamat. Akkor fordult jobbra minden, amikor elfogadtam az életemet olyannak, amilyen. Ma már nem hibáztatok senkit semmiért, jól érzem magam a bőrömben. Egészségben, szeretetben élek, örülök minden napnak, és ez a pozitív életérzés generálja azt a folyamatot, hogy ma már az üzleti életben is sokkal sikeresebb vagyok. Korábban kizárólag azzal voltam elfoglalva, hogy sajnáljam magamat. Folyton kompenzáltam.
– Mit?
– Leginkább a múltamat. Az állandó testedzés is egyfajta kompenzáció volt. Azért edzettem, hogy erősebb, szebb és kitartóbb legyek. Ma már azért edzek, mert szeretem, ha szól a zene az aerobic órán, és egyszerre mozognak az emberek. Ez okoz örömet. Ha elfáradok, 30 perc után megállok. Nem erőltetek már semmit, nincs bennem az állandó bizonyítási vágy, mert nem akarok már senkinek bizonyítani. Sokáig azt hittem, ha sok nőm van, több leszek. Ma már meg sem fordul ilyesmi a fejemben. Imádok hazamenni, imádok a gyerekeimért elmenni az iskolába, és jókat beszélgetni velük. Tök jó fej mindegyik. És már anyámat is el tudom fogadni. Nem akarom megváltoztatni.
Nem harcolok már vele azért, hogy legyen Réka barátnője, azért sem, hogy legyen takarékosabb, sőt az egészsége miatt sem idegesítem már magam. Ráállítottam egy edzőt, akihez anyám hetente háromszor eljárhat. Ott kedvére tornázhat, az ételeket ingyen megkapja, és mivel nem eszik mellé, nagy probléma nincsen. Amióta elengedtem magamtól a görcsös ragaszkodást, és az állandó félelmet vele kapcsolatban, azóta Rékával is jobb a viszonya. Az unokák is többet vannak nála. Rájöttem, hogy senkit nem lehet megváltoztatni, főleg nem az anyánkat. Azt is elfogadtam, hogy a 11 éves öreg kutyám nem élhet örökké. Pedig korábban a gondolatba is beleborzongtam, hogy egyszer majd eltávozik. Ma már nem ringatom magam abban, hogy 23 évig él.
– A múltadat is elfogadtad?
– Igen. A múltat nem tudod megváltozatni, hiába emészted magad. Olyan rövid az élet ahhoz, hogy gyűlölködjünk a korábbi sérelmek miatt, és állandóan marakodjunk!
„AZ ELVÁLT SZÜLŐK GYEREKE UTÓLAG MINDIG MAGÁT OKOLJA”
– Korábban mi zavart leginkább a múltadból?
– Az igazságtalanság. Például az, hogy az apám nem vállalt fel engem. Az elvált szülők gyereke mindig magát okolja. Ezzel én is így voltam. Manapság is, ha kövér emberekkel beszélgetek, már az ötödik perc után kiderül, hogy vagy az apja, vagy az anyja nem szerette eléggé, ezért halálra ette magát. Az élet túl rövid ahhoz, hogy „feszüljünk”. Ma már az ellenségeimnek sem vágok vissza. Még akkor sem, ha a végsőkig elmennek. Mondok egy tipikus példát: valaki összekarcolta a céges autómat, amelyen így 1,8 millió forintos kár keletkezett. Szerencsére volt cascóm, így néhány százezres önrésszel „megúsztam” a kalandot. De még az a pár százezer is fájt volna, ha nem változtatok a hozzáállásomon, és nem vagyok belátó. Közhely, de mindennek a jó oldalát néztem. Újrafényezték az autót, így a kőfelverődések is megszűntek.
Utóbbiak egyébként is zavartak. A lényeg, hogy a karcoló a végén több millió forintot spórolt nekem. Egyébként tudod, mi a legmegdöbbentőbb? Még a szívem is jól van. Annak idején egy rutinvizsgálat során megállapították, hogy van egy velem született súlyos szívbetegségem. De folyamatosan javul az egészségem. Pedig olyan „bajom” van, ami romolhatna, ennek ellenére nincsenek szívpanaszaim. Maga a szívnagyobbodás ténye zavar, mert az egy fizikai tényező. Mégis úgy gondolom, mindennek pszichológiai oka is van. Egy szív akkor kezd megbetegedni, ha nem tudod a feszültséget kiadni magadból. Láthatod, már elég laza vagyok, pedig esküszöm, nem szívok semmit. Egész egyszerűen nem veszek semmit a szívemre. Sajnos eddig mindig mindent túlproblémáztam. Nem viccelek, éjszaka úgy vert a szívem, hogy nem tudtam tőle aludni. Fulladtam, bevizesedtem – minden megtörtént. Ma már egyáltalán nincs panaszom!
(jelez a telefonja)
Egy pillanat türelmet kérek, ez Réka lesz. Csak MMS-t küldött. Épp a kedvenc éttermünkben ebédel – csülkös bablevest. Lefotózta és elküldte. Szentendrén találtunk egy tuti helyet, amit egy kedves házaspár üzemeltet. Csapolt sör, házi savanyúság, a galuskát megcsinálja nekem Update lisztből, isteni hely!
– Otthon nincs kaja?
– Ne viccelj, hogyne lenne! Minden termékünkből van otthon, sőt mindent végig is kóstolok, hiszen tisztában kell lennem azzal, milyen minőséget adunk ki a kezünkből. De néha igenis jólesik megenni egy kis csülköt. Ezt a kis éttermet pedig nagyon megszerettem. A Gundel séfje ajánlotta. Már rájöttem, az a jó étterem, ahová visszavágysz.
„AZ AUTÓBAN MÉG A PIROS LÁMPÁNÁL IS
A KINCS AMI NINCS C. FILM JELENETEIT NÉZEM”
– A saját éttermed bezártad?
– Sajnos azzal totálisan becsődöltem. Olyan területre merészkedtem, amihez szakmailag nem értek, és olyan ember sem volt mellettem, aki megmutatta volna, hogyan kell profin működtetni.
– Kudarcként élted meg?
– Igen. Annál is inkább, mivel már két étteremmel is ugyanígy jártam. A harmadik esetnél láttam be, hogy semmi keresnivalóm ezen a pályán. Most egy életre megtanultam. Hihetetlenül sok pénzt buktam. Hagyjuk is ezt a témát, beszéljünk inkább másról. Például az élet szép dolgairól…
– Mondjuk a gyerekekről?
– Akár. A legjobb dolog, ami történhetett velem, hogy apa lettem. Persze ezt sokáig nem így értékeltem, meg kellett érnem hozzá.
– Ma már jobb apa vagy?
– Összehasonlíthatatlanul jobb. Kár, hogy nincs itt Réka, mert ezzel kapcsolatban hitelesen ő tudna neked válaszolni. Imádok a szeretteimmel lenni, a gyerekeimmel beszélgetni. A középső fiamat például rendszeresen hordom thai-boxolni, otthon is rugdosunk. Abszolút minta vagyok a számára. Ráadásul
ő is Bud Spencer filmeket néz, akár az apja.
– Melyik a kedvenced?
– A Kincs ami nincs. Abból konkrét monológokat tudok idézni. Az autóban még a piros lámpánál is azt nézem. Nekem az olyan, mint a Gyalogkakukk. Nem folyik benne vér, nem hal meg senki.
„TÍZKILÓVAL NEHEZEBBEN, ALKOHOLMÁMOROSAN
HAZASÍRTAM MAGAM A SZÜLETÉSNAPI VACSORÁRÓL”
– Az élet nevű iskolában hol tartasz a tanulmányokban?
– Folyamatosan fejlődök. Minden nap rájövök, hogy minél többet tanulok, annál kevesebbet tudok. Most például elkezdtem angolt tanulni, mert Amerikában is építjük a cégünket. Eddig középfokon beszéltem angolul, de mivel még idén tárgyalnom kell odakint, kénytelen vagyok ráerősíteni. Szerencsére gyorsan megy.
– Gyakran eszedbe jut a régi, kövér Norbi?
– Hajjaj! Rengetegszer.
– Vannak még olyan rémképeid, hogy kövér vagy?
– Volt egy időszak, amikor kétnaponta álmodtam ezzel. Iszonyatos érzés volt.
Belemarkoltam a nagy, hájas fehér pattanásos fenekembe, fájtak a combjaim, ahogy kidörzsölődtek. És undorító, nagy melleim voltak. Iszonyatos érzésnek tűnt. Álmomban olyan kövér voltam, hogy mozogni sem tudtam. Sokáig küzdésről szólt az életem és a kövérség volt a démonom. De megtanultam leküzdeni a hájtömeget. És a félelmeimet is.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Az, hogy egy senki vagyok. Fontos, hogy legyünk valakik, mert az életünk erről szól. Mindenki lenni szeretne valaki. Te is, én is, a többiek is. Nem számít, ki voltál, a lényeg, hogy ki leszel. Gyakran mondják nekem, hogy egy hülye rendőr voltam. És? A Magyar Nemzeti Bank elnöke, a miniszterek, a különböző kamarák elnökei ugyanúgy szóba állnak velem, és örülnek, hogy tegeződünk. Őket nem érdekli, ki voltam.
– Nemrég töltötted be a 41-et. Érdekelnek a születésnapok?
– Egyre inkább nem. Az eggyel ezelőtti érdekelt. Az egy fontos dátum volt a kerek évforduló miatt, hiszen negyvenéves lettem. Mégis depresszióssá váltam attól, hogy beléptem a középkorúak közé. A harmincnál örültem, hogy végre férfikorba értem, de most megrettentem. Nagyon rossz érzés volt, ezért alkoholmámorosan, tíz kilóval nehezebben szépen hazasírtam magam az étteremből, ahol a feleségemmel „ünnepeltünk”. Az idei viszont már valóban boldog születésnap volt. Rájöttem, hogy a férfiak csúcspontja negyven és hatvan éves koruk között jön el. Ha van eszed, egészséged, tapasztalatod, családod és pénzed is, akkor csak jó dolgok történhetnek veled. Hatvan felett már nem anynyira. Addig még van időm kitalálni, hogy majd akkor minek örülhetek.
– Ha a születésnap kapcsán arra kérnélek, pörgesd le életed filmjét, ahogy azt általában vészhelyzetben szokták, mi jutna hirtelene eszedbe az elmúlt negyven évből?
– Elsőként talán az, amikor a nevelőapám 11 éves koromban autót tanított vezetni. Egy Ladát. Óriási élmény volt! Aztán az első szerelmem, a fagyiárus lány, akit elhívtam randizni és eljött. Amikor nálunk aludt, gyertyafénnyel raktam körbe a padlót. Az első közös balatoni nyaralás is szép emlék. Óriási élmény lenne visszapörgetni a triatlon versenyeket, amikor első ízben szereztem sikerélményeket egykori kövér emberként. Az is óriási élmény volt, amikor bejutottam a rendőrtiszti főiskolára. Koszos kis őrmesterből hadnagy úr lehettem. Szintén szép emlék, amikor az első aerobic óráimon megjelentek a teltházak. Negyven-ötven csinos csaj jött el az óráimra. Mivel szabad pasi voltam, néggyel-öttel jártam egyszerre. Ez volt a duhaj korszaka az életemnek, ami nagyon klassz volt, de belefáradtam. Óriási élményként jönne vissza az is, amikor a Hősök tornáját először megtartottam. A legszebb emlékek közt van, amikor nagyon hosszú udvarlás után meg tudtam hódítani Rékát. Az első olyan reggel, amikor állt az ajtómban, és azt mondta, ő akkor most ott maradna. Csodálatos és felemelő pillanat volt, amikor az orvos először kezembe adta Larát. És az is, amikor kitaláltam a cukor nélküli Túró Rudit. Elsőként a világon. Elmondhatatlanul jó érzés volt, amikor a kezembe adták az első öt darabot. De folytathatnám a sort napestig. Csak a jó emlékek jutnak eszembe.
– Akinek ennyi fordulatot vett már az élete, nem fél a jövőtől?
– Akkor jön a baj, amikor az ember a gondolatában megteremti. Én egész életemben rettegtem a jövőtől, s ezért sajnos sosem voltam benne a jelenben.
Vagy a múlton rágódtam, vagy a jövőn, de a jelent nem tudtam megélni. Ma már abszolút nem rágódom a múlton. Kijártam a nehéz iskolát. A jövőn sem aggódom, hiszen azt látom, hogy a pozitív energiák további pozitív energiákat generálnak. Úgy érzem, hogy most valami nagyon jó kezdődik az életemben.
Olyan nincs, hogy folyton csak rossz történik veled. Hidd el, nekem is megvannak a magam problémái, de egy ponton túl nem kell velük foglalkozni. És arra is rájöttem már, hogy az igazi probléma az, ha az ember elveszíti a szeretteit. Minden más csak smafu.
>>> EZ A BESZÉLGETÉS ÉVEKKEL EZELŐTT KÉSZÜLT.
A társalgás hangulatát (időnként a témáit is) nagyban befolyásolja a találkozás időpontja. <<<