Időnként elgondolkodom a halálon. Nem félek tőle, mert jönni fog, akár félek, akár nem. Egyet nem szeretnék, hogy elesett ember legyek, akit ágytálazni és támogatni kell a kórházban. Úgy szeretnék meghalni, mint Pécsi Sándor, aki otthon ült a lakásában, egy szép nagy fotelben, kezében volt egy szövegkönyv, amit tanult, és egy mosollyal halt meg…
