Borzasztó módon meg tudok haragudni emberekre. Heves vérmérsékletű vagyok, és képes vagyok tízéves komoly barátságokat egyik napról a másikra elfelejteni...
Erkölcsileg ugyan nem éltem példamutató életet, de mégis az útkereső embernek olyan egyedi ösvényét hasítottam végig, hogy hűséges közönségem ezt megbocsátotta. Jóváírtak mindent...
Az idő múlásával a dalok felejtődnek vagy éppen már semmit nem jelentenek az új generációnak. Épp ezért kell a mítoszt időről-időre újraéleszteni. Az emberek emlékezetét fel kell frissíteni egy ilyen nagy múltú zenekarnál, mert egy 17 éves lány biztosan nem fog emlékezni ránk...
Nekem minden egyes koncerten az Édesanyám című dal eléneklése örök küzdelem. El tudom-e énekelni érzelemmentesen, vagy nem. Vannak különböző praktikáim, hogy el tudjam. Zárt helyen például mindig kinézek egy távoli pontot, amit néznem kell. Olyankor nem nézhetem a közönségemet...
Van egy filozófiánk, amihez mindhárman következetesen tartottuk magunkat. Azt mondtuk, ami az autóban történik, az ott is marad. A színpadra nem visszük fel a problémákat. Sőt, egymást megvédjük a kívülállókkal szemben minden örülmény között...
Gondolj csak bele: életünk során jó esetben megnézhetjük nyolcvanszor, hogyan virágoznak a fák. Esetleg nyolcvanszor karácsonyfát állíthatunk… Ezek véges dolgok, éppen ezért értékelem az élet apró örömeit is...
Apukám fogta magát és felment Fenyőhöz. Megmondta neki, hogy tulajdonképpen játszhatom a zenekarban, de előbb be kell fejeznie az akadémiát. Azt hitte, hogy a zenekar majd az én vizsgáimhoz fogja rendelni a koncertjeit. Teljesen fordítva ült a lovon a drágám, de aztán roppant büszke volt rám édesanyámmal együtt...
Én még tisztességtelen dolgot nem műveltem, nem lehetnek félelmeim. Ha most valaki belém kötne, nyugodtan kiállnék vele bokszolni, nem érdekelne, hogy leütne. Tudnám, hogy nekem van igazam...
Nyisd ki tíz percre a Híradót…Ha nagy ritkán belenézek, igenis tartok a holnapoktól. Anyagi értelemben persze nem. Talán csak a holnaputántól. Vagy az azutántól. Nagy lett a felelősségünk, mert ebben a zavaros időszakban még több kapaszkodót kell adni a fiatal kollégáknak ahhoz, hogy legalább a mi lelkiismeretünk megnyugodjon...
Voltak lemezek, amelyek megosztották a közönségemet. Azt mondtam, nem baj, inkább legyen sokkal kevesebb Szikora-rajongó, de azok most már gondolják komolyan, hogy ez az egész a zenéről szól, és nem a divatról. Nem arról, hogy milyen szép, jópofa gyerek ez a Szikora Robi...
Világéletemben olyan típusú ember voltam – sőt vagyok –, aki hajlamos beleszeretni a saját ötleteibe. És amikor beleszeretek az ötletbe, nem mérlegem, hogy az piacképes-e vagy sem, hanem mindenképp megcsinálom.
Sok buktatót tartalmazott számomra a nagybetűs élet. És a legfélelmetesebb benne, hogy ezt akkor valahol mélyen éreztem, amikor benne voltam. A mai napig nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy ezt miért engedtem, amikor az ösztöneim pontosan jelezték, hogy valami nem stimmel...
